Észak-keleti kanyar PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: PePeDL   
2010. december 13. hétfő, 16:06
Talán már egy éve is lehetett, hogy utoljára Eger környékén motoroztam. Sajnos nekem, mint dél-dunántúlinak nagyon kiesik ez a környék, egyedül kicsit úgy érzem ott magam mint vak ló az istállóban, csak botorkálnék össze s vissza. Ezért is örültem az „észak keleti túra” kezdeményezésnek, ami Laca nevéhez fűződik. A túra kiírása után, gyorsan, Karesz barátommal jelentkeztünk is, mert nem szerettük volna kihagyni ezt a jó kis hétvégét. Eddig, amikor csak Egerben járt a „klub” mindig nagyon jó és szép emlékekkel tértem haza (sárga rugós kacsa, mészi vs. őszi levélkupac).
Hamar eljött a pénteki nap, indulni kell! Sajnos nem tudtunk reggel indulni Dombóvárról, kis csúszással fél 5 környékén startoltunk, persze szemerkélő esőben. A napi távunk kb 300 km volt, ezért az M7-es majd az M3-as autópályát választottuk és egészen Gyöngyösig húztuk a gázt. Közben megtapasztaltuk, hogy az M3-as kagylós kúton drágább a benzin mint Dombóváron, ami nekünk nagy szó. Egy gyors tankolás és egy gyors találkozópont egyeztetés Lacával és már útban is voltunk Gyöngyös felé. Itt várt ránk a keleti különítmény, Riku, Bopi, Mészi és Laca.
DSCF5546.JPG

Itt majdnem sikerült csinálnunk (na jó csak nekem :oops: ) egy kis tömegbalesetet, ugyanis a leállósávból két, na meg egy kicsi, sávon keresztül fordultam be balra. Hiába na, jó zene szólt az MP3-ban. Innét már bandában folytattuk utunkat Egerbe, a szállásunk felé. Megjegyezném, hogy errefelé nagyon sok lenge öltözékű lány stoppol, biztos nem elég jó a helyi buszközlekedés. :roll: Este Laca szembesült a túravezetők keresztjével, Karesz még sosem volt a Kékestetőn! Erre persze mi is rákontráztunk Mészivel, így nem maradt más választása kedves egy nullás titkos ügynökünknek, rábólintott a módosításra. Jelzem, Karesz még meg is hatódott! Este a jó hangulat és a diszkó jegyében telt, na meg egy kis íjazással. Jelzem mindenki megúszta sérülés nélkül, még a helyi állatvilág is.
Szombat reggel, katonás időrendet tartva, mellékutakon elhagytuk Egert és célba vettük, Gyöngyöst, a találkozó pontot. Itt már szépen gyülekezett a csipet csapat. Már a túra előtt örültem neki hogy sokunknál lesz PMR rádiója. Nálam is volt, csak sajnos nem működött valamiért :? , így csak magamban tudtam énekelni (többek nagy bánatára). Bár egy két ember ennek hallatára, nagyon megkönnyebbült, amit nem is nagyon értek, pedig szép hangom van. A kiírt menetrendet tartva elindult a csapat, fegyelmezetten haladtunk a Mátrán keresztül, a Kékestetőig. Egy gyors tiszteletkör után, Recsk irányába motoroztunk majd észak felé vettük az irányt.
DSCF5549.JPG

Titkos ügynökünk, aki másodállásban ma a túravezetőnk volt, a fegyelmezett csoportot egy ózdi fagyizással jutalmazta meg :P . Egy rövid kis pihenő után, egy sípszó, majd elhangzik a bűvös mondta, „3 perc”. Amióta GS-el járok, az elkészülési időm valamiért a duplája lett, lehet kevesebbet kellene csodálnom :surprised Lazapeti bordó stromját?! Kesztyű, kabát, sisak, kendő..a francba rossz a sorrend, na még egyszer. Kabát, kendő (nem halálfejes), kesztyű, sisak, pmr nem és már hopika, ülök is a motoron. Egyesbe be, klikk, na jó inkább KLAKK, és már gurulok is Krisz nyomába. A következő megállóig, ami Aggtelek lesz, szép és kellemes hegyi utakon haladunk nyugodt tempóban. vstrom_smiley_fast Már többször hangoztattam, hogy ha oda figyelnének az utak minőségére, akkor simán úgy éreznénk, mintha Ausztriában járnánk. Laca egy gyors közvélemény kutatást kezdeményez, egy barlang túrával kapcsolatban, de senki sem mer jelentkezni, ezért elmegyünk ebédelni. A társaság nem sokat válogat, kolbász, gyros tál és palacsinta, a többség jól választott. Teli hassal sosem könnyű ismét vissza ülni a motorra, főleg úgy hogy a kendőt megint a végére hagyom és sisakot veszem fel előbb. Egy rafinált útvonalon haladunk tovább, én már rég elveszítettem a fonalat, fogalmam sincs, hogy merre járunk. Azon sem lepődtem volna meg ha valahol elkérik az útlevelünket, vagy szembe jön egy teve. A délutáni esőfelhők között lavíroztunk olyan kis erdei utakon, ami igazán a mi túra enduróinknak való. Keskeny, néha rossz minőségű út, lélegzetelállító környezetben, egy szóval szuper volt. Annyira jól sikerült manővereznünk, hogy egyszer sem áztunk meg, csak aluról kaptunk egy kis vizet. Lillafüreden tartottuk utolsó pihenőnket, ahonnét az erdőn keresztül, egy igen jó minőségű kanyargós szakaszt leküzdve értünk vissza Egerbe, majd a szállásunkra. A közgyűlésről már jól ismert lovagi étteremben vacsoráztunk (pénteken is), ahol jól le is ragadtunk, majd szokásunkhoz híven csöndben, nevetés (na jó vonyítás egyesek szerint) nélkül tértünk nyugovóra. :oops
A gyors, és szúnyog mentes éjszaka után, Mészinek és a Johnson&Johnsonnak köszönjük, aki a két éjszaka alatt elfújt egy egész nagy flakonos szúnyogriasztót, citromosat, ezzel elnyomva motoros csizmáink szagát is. Szóval itt a vasárnap reggel, egy gyors reggeli majd megkaptuk a gátjegyeket, irány a Tisza-tó.
DSCF5566.JPG

Én még itt soha életemben nem voltam, ezért nagyon vártam ezt a napot is, hogy körbemotorozhassam a tavat. Nekem ez egy óriási élmény volt, hogy körbemotorozhattam ezt a gyönyörű tavat. Nagyon szuper program volt, még a vízi erőművet is láttuk! Méltóképpen lett vége a túrának, a Tisza mellett ebédeltünk egy hangulatos kis étteremben. A társaság nagy része halászlevet és túros csuszát vagy sztrapacskát evett. Ezt a helyet mindenkinek csak ajánlani tudom, sajnos az étterem nevét elfelejtettem. Az ebéd végeztével sajnos a túra véget ért! Mindenkitől érzékeny búcsút vettünk és elindultak a haza irányában.
Számomra ismét bebizonyosodott, hogy nem csak tőlünk nyugatabbra érdemes elmenni motorozni, a mi kis országunkban is vannak nagyon szép helyek, amiket érdemes bemotorozni. Remélem lesz még rá lehetőséget és a vissza tudok térni Eger környékére.

Köszönöm szépen a túrát!

Lazapeti képei itt találhatóak:klikk ide