Erdély by Sziban PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Sziban   
2010. december 13. hétfő, 16:05
Szóval PePeDL rádumált :wink: , hogy írjam meg rövid Erdélyi túránkat...

Különösebb cél nélkül terveztem ezt a kis túrát, leginkább csak szép helyeken akartunk motorozni és ha már ott vagyunk megnézünk egy-két nevezetességet. Jelentem, ezt teljesítettük!

Az egész ott kezdődött, hogy a nulladik napon nekünk már a Tibi barátomnál kellett volna éjszakázni (lévén mi Pest mellől indultunk, Tibi meg Makó mellett lakik), hogy másnap korán útnak induljunk. Ember tervez..., de soha nem az van amit elképzel(ek). Az esőruhákat tartalmazó kis zsákot ugyanis sikerült annyira szerencsétlenül rögzíteni, hogy az első tankolás után egyszerűen eltűnt a mindössze 2 km-es útszakaszon, amit a benzinkút és az eltűnés észlelése között megtettünk. Tanulság: akinek nincs esze, legyen pénze -- újat vásárolni. Ezért az éjszakát Szegeden töltöttük és másnap kilenckor már kopogtattunk a motorosbolt ajtaján, majd rövid próbák után otthagytunk 28.000 Ft-ot (két garnitúra) és 11-re már Nagylakon voltunk.
A Nagylak – Déva – Nagyszeben – Kercisora (szállás) útvonalon -- eme késlekedés után -- már nem maradt időnk szinte semmit megnézni, hogy estére biztosan elérjük a szállásunkat. Elértük, éppen sötétedésre. Ez az út egyébként nagyon jó minőségű, de nagyon forgalmas és rengeteg helyen mérik a sebességet – és meg is állítanak a rendőrök, így motorral sincs kibúvó. Aradnál mi az elkerülőn mentünk, de nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás; nagyon zsúfolt volt. Igaz motorral tudtunk kerülgetni, de itt is több helyen voltak rendőrök.
A szállás Kercisora után volt a Fogaras hegy lábánál, a patak mellett. Gyönyörű a környék és még az ára is elfogadható, reggelivel 9500 Ft/szoba (zuhany, wc jár a szobához, motor az ajtó előtt).
erdely7.jpg


Másnap reggel megnéztük a Kerci apátságot, már ami megmaradt belőle. Ha ott van az ember meg kell nézni! Ezután indultunk a hegynek. A transz-fogarasi utat még soha nem jártam meg ezelőtt, de most már tudom, miért mondják, hogy érdemes. Közel 2500 m magasságban vezet át a hegyen, ahol még július végén is találunk hófoltokat. Szerpentinek, kanyarok, csodálatos táj. Az út minősége sem rossz, nyugodtan lehet haladni, fényképezni, nézelődni – van mit!
Az út elvezet a Balea és a Vidraru tó mellett (akár itt is lehet sátrazni) egészen Curtea de Arges-ig. Innen Brassó felé vettük az irányt, a cél a Drakula-vár volt. Valószínűleg nem a legjobb utat választottam, bár így utólag egész jó vezetéstechnikai tréningnek tűnik a lyukak és gödrök között lavírozni. Persze voltak rejtett akadályok is, mint pl. a tíz méteren hiányzó út, melynek helyét néhány szikla foglalta el. Ez a vészfékezés gyakorlására nyújtott remek alkalmat. A 80-90 km-es változatos úttest után végre kiértünk a főútra, ahol az út „olyan sima volt mint a bőr...”.
A Drakula-vár Bran-ban van. A parkolóőrnek adtunk 10 Lei-t (700 Ft) és otthagytuk az összes cuccot, vigyázzon rá ő. Vigyázott.
A vár nagyon rendben van. 1400 Ft/fő a belépő, de megéri. Szépen karbantartott és sokat lehet barangolni, van egy szép kertje is.
erdely15.jpg


Kétórás pihenő után indultunk Csíkszereda felé. Útközben csak Tusnádfürdőn álltunk meg, ahol éppen abban az időben tartották a Szabadegyetemet (ugye ahol első emberünk is szeretettel fűzi a magyarságot), ami rengeteg embert, koncerteket és egyéb kikapcsolódási lehetőséget jelent.
Kora este értünk Csíkba, ahol már vártak a szállásadók (unokatestvéremék).
Következő napra a Gyimes és a Gyilkos-tó/Békás szoros volt betervezve, mint egy rövid, laza kis gurulás, végre csomagok nélkül. Ide elkísértek házigazdáink is, természetesen motorral, egy BMW GS Dakar-ral, amivel a tulaj rendszeresen megmássza a környező hegyeket és ritkán keresi az ösvényeket. A Gyimesben még nem voltam soha. Érdekessége, hogy ott található az „ezeréves határ”, és a régi Magyarország utolsó vasutas „bódéja”, alatta a bunkerrel és a lőrésekkel. Egyébként a Gyimes völgye is szép, sok kis falu (vagy egy nagyon hosszú), hegyek és erdők.
Ebéd után a Gyilkos-tó lett az úti cél. Kb. 40 km, jó az út, de a tó környéke enyhén szólva is nem az a „Német minőség”. Voltam már többször és nem megyek vissza szívesen, de a cimbora és neje még nem látta, így nem volt kibúvó.
A Békás szoros már sokkal szebb és alig pár kilométerre van. Átgurultunk majd letettük a csajokat a kirakodóbódék elején (nőket nem illik zavarni vásárlás közben), mi meg lementünk a végére és megvártuk őket, néztük, fotóztuk a patakot és a meredek sziklákat.
Ismét Csíkban éjszakáztunk, ami egy lenyelt baci miatt nekem inkább rémálom volt. Az a fajta baci volt, ami mindenáron távozni akar és tök mindegy neki melyik nyíláson és mikor. Reggel kértem még egy kis időt, hogy összeszedjem magam. Ez volt a többiek szerencséje. Unokatestvérem anyósa ugyanis ritkán, de szokott kenyeret sütni otthoni (udvari) kemencében, így ezt élvezték végig a dagasztástól a kóstolásig, majd a maradék időben még Csíksomlyót is megjárták.
Ebéd után (amit én kihagytam), kicsit késve, de elindultunk Segesvár felé.
Segesváron is eltöltöttünk kb. két órát nézelődéssel. A vár és a belváros nagyon szépen rendbe van rakva, igazi európai színvonal, le a kalappal. Ettünk, ittunk és tovább gurultunk.
erdely9.jpg


És ekkor, az elmúlt napok ragyogó időjárása után, kikerültünk Zeusz kegyeiből -- késő délután eleredt az eső. Az a viharosabb fajta. Így csak elgurultunk Nagyenyedre és kerestünk egy szállást, itt ugyanis nem volt előre foglalva. A Melinda panzióban leltünk menedékre 4200 Ft/szoba (zuhany és WC a szobában). Sajnos másnap reggel sem volt kegyesebb az időjárás, ráadásul a Tibi motorjában (Suzuki Maruder) egymás után adta meg magát az irányjelző, majd a másik, végül a féklámpa. Így vasárnap ide vagy oda, sietve jött egy szaki, aki orvosolta az érintkezési problémát (10 EUR). Köszönet a panzió magyar tulajának a segítségért!
Mivel az eső nemes egyszerűséggel ömlött, így felvettük az új esőruhánkat és elindultunk hazafelé. Tibiék négyre, mi hat órára értünk haza.

Utószó: A hátsó fékem az utolsó napon már furcsa hangokat adott ki, így itthon felkerestem Intert, aki megnyugtatott, hogy a tárcsát még éppen nem kell kicserélni, de a fékbetétet sem cserélni csak pótolni kell, mert már szinte a vas is elkopott. Csak a vas fogta a tárcsát. Így már értettem a furcsa zaj okát.

Összefoglalva jó kis túra volt. 2008 km-t tettünk meg háztól házig. A Fogarasi havasok melletti rossz utat leszámítva elfogadható az utak minősége is. Még egy tanács: a bacikat kerülje mindenki. Bélfertőtlenítő és Smecta erősen javasolt :).