Osztrák túra PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Lamprologus   
2006. augusztus 23. szerda, 01:00

2006.08.04-06. Osztrák túra

avagy 3 csodálatos nap hiteles története

 

 
Augusztus 3. (a túra előtti nap)

Itthon egész délután esik az eső. Az időmet az internetes időjárás jelentések tanulmányozásával töltöm. Sajnos nem sok jót ígérnek. Péntekre felhős időt jósolnak, szombat-vasárnapra csapadékos időt. A Grossglocknerre esőt, havas esőt, havat is ígérnek, napközben max 2-6 fokkal. Lemondani a túrát? Hát NEM! Erre készülök már régóta!
 
Augusztus 4.

Elérkezett a nagy nap, motor felcuccolva. Irány a találkozási pont. Felhős, hűvös az idő. A csapat egy DL650, egy Yamaha fazer, és egy Hayabusa. Még nem ismerjük egymást, interneten szerveződött a túra. Mindenki időben érkezik, rövid megbeszélés után indulás. Első állomás a benzinkút, tankolni és beszerezni az Osztrák pálya matricát. Bár pályázni nem szeretek most kivételesen mégis élünk ezzel a lehetőséggel. Minél előbb szeretnénk elérni a célterületet, azért, hogy inkább maradjon délutánra szabad idő amit extra gurulásra fel lehet használni már a hegyek között. A határon gyorsan átérünk szerencsére kicsi a forgalom. A gyorsforgalmi úton és az autópályán munkálatok folynak, sok a sebességkorlátozás, ennek ellenére jó tempóban haladunk. Faljuk a kilométereket közben az eget kémleljük, lesz eső vagy nem lesz? Hát lett! Megállunk, beöltözünk. Az időjárás kilométerenként változik, hol esik, hol száraz úton haladunk. Közeledünk a célterülethez, véget ér az autópálya. Kellemes kanyargós utakon haladunk első úti célunk a Nockhalm strasse felé. Sajnos az út vizes, így szinte lábujjhegyen vesszük a kanyarokat. Elérjük a fizetőkaput. Most jön a java! Internetes kutatásaim alapján léteznek kombinált jegyek is, amik kedvezményesen több látványútra is érvényesek. No ezt kéne valahogy nyelvtudás nélkül elmagyarázni a pénztárosnak, hogy mit is akarok tulképpen. Asszem sikerült a dolog, fizettünk 25 Eurot és kaptunk egy kupac papírt, ha minden igaz közte van olyan is amivel majd a Malta völgybe és a Grossglocknerre is be tudunk menni. Haladunk felfelé az úton, felettünk felhők, alattunk felhők, az út vizes, néha esik is. Hát úgy néz ki ez a hétvége nem a majrécsík csökkentéséről fog szólni. Sebaj, a látvány kárpótol ezért. Megállunk készítünk pár fényképet, majd haladunk tovább. Következő megállónál már hideg szél csapja az arcunkba az esőt, a sisakokat le sem vesszük, úgy csinálunk pár képet. Aztán szépen leereszkedünk a hegyről, teljesítettük az első állomást. Szerencsére lent a völgyben már kellemesebb hőmérsékletek uralkodnak, kicsit felmelegedve folytatjuk utunkat, következő teljesítendő feladatunk a Malta völgy felé.

Menet közben észrevesszük, hogy a környező hegycsúcsokat friss hó borítja, gyorsan csinálunk pár képet, hátha valaki nem hiszi el, hogy augusztus elején ilyen előfordulhat.

A fizetőkapunál kapott papírjaink között kutatva megtaláljuk azt a cédulát amiről azt gondoljuk, hogy ingyen bejuttat minket a víztározóhoz vezető útra. Pénztárnál átadjuk, és láss csodát tényleg ingyen mehetünk tovább. A völgyben felfelé haladva mindkét oldalon a sziklákról lezúduló gyönyörű vízesések látványa kísér minket. Néhol az út csak egyirányú forgalomra alkalmas ezért közlekedési lámpa állja utunkat. Mellette óra ami mutatja hogy 15 perces várakozásra vagyunk kárhoztatva. lassan átvált 14-re, motorok letámaszt, kicsit visszasétálunk az úton mert nemrég egy vízesés mellett haladtunk el. Készítünk pár képet, max 3-4 perc telhetett el mire a többiek kiabálnak, hogy siessünk mert mindjárt vált a lámpa. Hát úgy látszik gyorsan repül az idő! Vagy csak érdekesen számol vissza az Osztrákok órája. No mindegy majd hívjuk Muldert, aztán kinyomozza mi is történt valójában. Haladunk tovább újabb lámpa, szerencsére itt csak pár percet kell várni. Fent a tározónál ismét viharos hideg szél fogad minket, Azért a látvány még így is gyönyörű. Elkészülnek a kötelező fotók, lemegyünk a völgy végébe, egy csodálatos vízesés közelében letáborozunk és elfogyasztjuk az otthonról hozott szendvicseinket. Ennyi volt a mára tervezett program, irány szállást keresni. Elindulunk a Grossglockner déli vége felé, hogy holnap reggel mielőbb odaérhessünk. Az idő megkegyelmezni látszik kellemes 20 fok körüli hőmérsékletben felszakadozó felhők alatt haladunk. Egyik faluban meglátunk egy Campingre utaló táblát, követjük a jelzéseket, amik elvezetnek egy kellemes folyóparti táborba. Silabizáljuk az irodánál kirakott papírokat, arra jutottunk hogy 18 úra után van csak nyitva az iroda és, ha minden igaz akkor 1 motor 1 motoros 11 Euro / éj, 1 motor 2 motoros 17 Euro /éj. Mivel az idő kellemes, és 15 perc van csak 6-ig hát úgy döntünk várunk.

Végül kellemes meglepetésként 3 motorra és 4 motorosra összesen 34 Eurót fizettünk. Sátorállítás, fürdés, kaja ...A vizesblokkban rend és tisztaság, a melegvíz nem fogyott el este sem, a WC-ben még 3 tartalék guriga WC papír is odakészítve, hajszárító, mosógép is van ha valakinek arra lenne szüksége, és mindez már benn az árban. Hát ez már a "nyugat". Ahogy a nap megy lefelé ugyanúgy a hőmérő is egyre hűvösebbet mutat, lehet mégsem volt jó döntés a sátrazás? Majd holnapra kiderül. Nyugovóra térünk, próbáljuk feldolgozni a nap folyamán szerzett élményeket.

Az első nap a terveknek megfelelően teljesítve, megtett táv kb. 410km. Bár az időjárás nem volt a legjobb szerencsére komolyan nem akadályozta céljaink elérését. Az autópályázásnak és a dobozoknak köszönhetően sikerült megdöntenem a legnagyobb fogyasztási rekordomat, 4,9l/100km-es csúcsot sikerült elérnem.


Augusztus 5.

Hűvös hajnalra ébredtünk, 6 óra körül már mozgolódunk a sátorban. Kint párás, ködös az idő, de a nap próbál átsütni a völgye beszorult felhőn. Lassan magunkhoz térünk, sátorbontás, kaja, indulás. Mai első úti célunk a Grossglockner. Száraz úton napsütésben haladunk célunk felé. Aztán ahogy már megszoktuk a hegyek felé közeledve kezdenek a felhők gyülekezni a hegycsúcsok körül. Hamarosan már vizes az út, majd az eső is elkezd szemerkélni. Hát a mai napot sem ússzuk meg szárazon. Elérjük a fizetőkaput, itt kiderül, szerencsére jól kalkuláltunk és a 25 Euros kombinált jegyünkkel bejutottunk 3 fizetős útra ami egyébként (7+8+17) 32 Euró lett volna összesen. Kacskaringós úton haladunk felfelé a Franz-Josefs-Höhe (2451m) felé, az út természetesen vizes, a levegő egyre hűvösebb, mire felérünk a parkolóba már havas esőt csap az arcunkba a szél. Látszik, hogy sok motorosra számítanak itt, mert külön motoros parkolók vannak, és ingyenesen használható értékmegőrző szekrények, ahova a sisakot, táskát be lehet tenni. Sajnos a csúcs nem látszik, felhők takarják. úgy döntünk várunk kicsit, hátha megkegyelmez nekünk az idő és kitisztul az ég. Miközben nézzük a kötelező látnivalókat, hegyikecskék, mormoták, gleccser, észrevesszük, hogy a völgy oldalát már süti a nap. Hamarosan a Grossglockner csúcsa is megmutatja magát, bár teljesen nem mennek el a felhők azért sikerül mindent látni amit szerettünk volna. A Gletscherbahn állomásánál lévő hőmérő 5 fokot mutat, így már érthető miért is fázunk kicsit.( később amikor a felhők ismét leereszkednek a völgybe már csak 3 fok ) Lassan továbbindulunk. Előbb lefelé, majd újra felfelé kanyargunk az úton. Ahogy haladunk felfelé mintha nem is augusztus lenne, friss hó van az útmentén, a hótolók az utat már megtisztították, most a parkolók használhatóvá tételén dolgoznak. Fent az alagút (2504m) környékén már jelentős mennyiségű hó van. Egy-egy parkolóban már készülnek a nyári hóemberek. Az alagút után sűrű köd fogad minket, alig látunk tovább az első keréknél. Lassan, óvatosan haladunk lefelé. Számomra meglepő módon rengeteg a kerékpáros az úton, le a kalappal a teljesítményük előtt. Szégyen, nem szégyen megesett velünk az a csúfság, hogy lefelé utolérünk egy bicajost, de a kacskaringós vizes úton nem kockáztatjuk meg az előzést, aztán néhány élesebb kanyarban szépen el is tűnik a szemünk elől és csak jó pár kilométer megtétele után, már a hegy aljában sikerül utolérnünk.

Indulás előtt valaki azt tanácsolta, hogy a Grossglocknert észak felől közelítsük meg, most már tudom miért mondta. Innen csodálatos kanyarok vezetnek fel a hegyre, száraz időben nagy élmény lehet végigcikázni rajtuk.

Folytatjuk utunkat következő állomásunk a Krimml vízesés felé. útközben néhol száraz, máshol vizes az út, de van ahol az eső is esik. Közeledve úti célunk felé már messziről látszik a vízesés a fák között. A parkolóban a már ismerős értékmegőrzők várnak minket. Némi tájékozódás után elindulunk a pénztár felé. útközben felfigyelünk egy hirdetőoszlopra, ahol néhány motoros túra útvonal javaslat van. (Ezeket az útvonalakat már láttam az interneten is, a www.grossglockner.at oldalról elérhetőek.)

Megváltjuk a belépőket a vízeséshez, közben kisüt a nap. Elindulunk az ösvényen felfelé. A vízesés alsó része pár perc gyaloglással elérhető. A hatalmas víztömeg döbbenetes energiával zuhog alá a 150m-es magasságból. Esőruha nélkül nem ajánlatos a zuhatagot szemből megközelíteni. A jól kiépített gyalogösvényen kényelmesen lehet felfelé haladni a vízesés mentén. Bár meg kell állapítanom, hogy a motoros csizma, bőrnadrág nem épp gyalogtúrázáshoz való. Több helyen le lehet térni az ösvényről kis pihenőkbe, ahonnan szinte karnyújtásnyira zúdul le a víz, néhol a szikra remeg az ember lába alatt éreztetve, hogy itt nem kis erőkről van szó. A vízesés 3 lépcsőben zuhog alá, aki megelégszik az alsó látványával annak nem kell sokat gyalogolnia, és max 1 óra alatt végezhet is, aki viszont a teljes vízesést meg szeretné nézni az készüljön fel egy kiadós sétára, ami kb 3 órát is igénybe vehet. Mi a középutat választjuk és a legfelső szakasz aljáig megyünk fel. Felfelé menet még szerencsénk van az időjárással, sikerül szép szivárványos fényképeket is készíteni a felcsapódó vízcseppekről, aztán lefelé jövet már nem is nagyon lepődünk meg azon, hogy ismét elromlott az idő, és kiadós esőt zúdít a nyakunkba. Lent a pénztár közelében 1 órás kényszerpihenőt tartottunk. A kényszerpihenő miatt elvesztett idő és a vizes út miatt úgy döntünk kihagyjuk a közelben levő Gerlos alpenstrasset. Elindulunk hát másnapi úti célunk, Werfen felé, hogy valahol útközben szállást keressünk. Mivel a sátrakat vizesen csomagoltuk el emiatt már könnyen beázhatnak, és az idő is elég rossz volt Zimmer Frey mellett döntünk. Figyeljük az útszélén a táblákat, egy helyen észreveszünk 2 táblát egymás meletti házakon, megállunk, a másodiknál már van is üres szoba. Angolul, németül, kézzel lábbal megértjük (?) egymást. 20 Euró/fő. Ok, lepakolunk. Kis kétágyas szoba, zuhanyzóval, WC-vel. Este sokáig beszélgetünk, majd eltesszük magunkat másnapra. Kint néha elered, néha eláll az eső. úgy látszik jó döntés volt hogy a szobát választottuk a sátor helyett.

Második napi program is kipipálva, igaz egy látványút kimaradt, de kanyarból így is volt elég bőven.


Augusztus 6:

7-kor kelünk, szedelőzködünk közben lent készül a reggelink. Evés közben megkapjuk a számlát is. Hát úgy látszik itt az ideje megfizetni a tanulópénzt. 26 Euro lett a végösszeg. 20 a szoba, 5 a reggeli, meg 1 valami adó. Nem vitatkozunk, mi nem kérdeztük meg, hogy minden bent van-e a 20 Euroban. Indulás. Az eső természetesen esik. Közeledünk Werfen felé, a völgyekbe beszorult felhők miatt néha a látótávolság is lecsökken. Sebaj, már kezdjük megszokni. Gond nélkül megtaláljuk Werfent, a barlang felé vezető út is jól ki van táblázva, nehéz lenne eltévedni. Keskeny szerpentin vezet fel a libegő parkolójához. Alig van pár autó. A parkolótól rövid sétával elérjük a libegő pénztárát. Bogarásszuk az árlistát, vajon melyik jegyet is kell megvennünk. Megvan: kombinált ticket. Libegő fel, barlang, libegő le. Mindez 17 Euro. Pénztártól irány a libegő, szerencsére felhőben a domboldal, így nem látjuk magunk alatt a mélységet miközben libegünk felfelé. Pár perc múlva kb 500m-el magasabban szállunk ki a fülkéből. Ezt élve megúsztuk, hurrá. A barlang bejáratát még további fél órás sétával érjük el. A bejáratnál rövid várakozás, míg összejön egy csoportra való ember, aztán irány a hegy belseje. Mivel a barlangban kiépített világítás nincs, így a látogatók között kiosztanak pár bányászlámpát. Számomra meglepő hogy kb 1800m magasságban a hegy belsejében egész évben 0 fok alatti hőmérsékletek uralkodnak. A túra a barlangban 70 percet vesz igénybe, közben a cseppkövekhez hasonló alakzatok mellett haladunk el. Mellettünk, alattunk, néhol felettünk is hatalmas mennyiségű jég. A túravezető egyfolytában beszél amiből mi sajnos szinte semmit nem értünk ( lehet lassan elkéne kezdeni az idegennyelvek tanulását!? ), mindenesetre a látvány lenyűgöző. Mire a barlangból kiérünk az idő is kitisztul, megcsodálhatjuk a közel 1000m-el alattunk húzódó völgyet. Visszasétálunk a libegőhöz, közben készítünk pár képet a völgyről, a környező hegyekről. Mikor leérünk a felvonóval már hosszú sor kígyózik a pénztár előtt, és a parkoló is kezd megtelni. Saccolásunk szerint akár több órás várakozásra is készülhetnek akik most érkeznek. Szerencsés döntésnek bizonyult délelőttre tervezni a barlanglátogatást. Kora délután van amikor elindulunk hazafelé. Egyenlőre kerülve az autópályákat a hegyek között kacskaringózó utakon haladunk kelet felé, a szokásosnak mondható útviszonyok mellett, hol esik az eső, hol süt a nap, akár 1-2 km-en belül váltva egymást. A Salza völgyben vizes úton haladunk, a környező hegyeket felhők takarják. Mariacellnél úgy döntünk elég volt az esőből, vizes úton "lábujjhegyen" motorozásból, irány a sztráda. Na attól kezdve, hogy elérjük az autópályát már nem esik az eső, és az út is száraz hazáig.


Hát röviden ennyi 3 nap története. Megtett út:1200km, költség kb 40.000Ft 1fő/1motor (benzin, útdíjak, belépők, szállás) . Sajnos az időjárás elég mostoha volt hozzánk, de akkor amikor igazán szükség volt egy kis jóidőre mindig megkegyelmezett nekünk. Végülis láttunk mindent amit szerettünk volna, némi hiányérzetet csak a majrécsík eltüntetésének hiánya okozott.

Gyönyörű helyeken jártunk, sok mindent láttunk, sajnos 3 napba csak ennyi fért bele. A Grossglockneren, és a Malta völgyben el lehetne tölteni akár több napot is, mindkét helyen akad bőven nézelődni való, vagy be lehetne tervezni egy-egy napra több látványutat, szerpentint, ha valakinek éppen a kanyargáshoz van kedve. Én igyekeztem a középutat megtalálni a kanyargás, és a nézelődés között, azt hiszem sikerült.

Mindenkinek balesetmentes motorozást, és hasonló élményekkel teli túrázásokat kívánok.

A túrán készült képek itt láthatóak!

A tervezett útvonalról itt találsz térképet. ( Nagyjából ezt az útvonalat jártuk be, eltérés a szállásoknál volt. )










© Chopperlista . Minden jog fenntartva.

Módosítás dátuma: 2007. október 30. kedd, 11:38