A nagy karika Skócia körül PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Orczy Rafael   
2009. június 06. szombat, 16:01

Az eltelt 2 hétben minden szabadidőm azzal telt el, hogy bújtam a könyveket, böngésztem a neten a legjobb útvonalakat, kastélyokat, amiket nem lehet kihagyni és persze az időjárás-jelentést. Skócia, mint eddig is tudtam nem a száraz-meleg időjárásáról híres. Az elmúlt 125 év statisztikái alapján május az év legcsapadékmentesebb hónapja. Fejet hajtok a meteorológusok előtt, és kitűzöm az indulásom időpontját május 26.-ára. Irány a net, GPS koordináták vadászata. Órák telnek el a bepötyögéssel, reméltem nemhiába.

Mindig rohanok mindenhová, hogy az előzetes útitervet tudjam tartani. Éppen ezért most elhatároztam, két dolgot fogok tenni: minden nap legkésőbb 8-kor kelek és életemben először nem rohanok sehova. Megtervezem az útvonalat, és ennyi. Ott alszom majd, ahol éppen ér az este vagy találok olcsó szállást. Persze azért pár hostel címét összeszedem, biztos ami biztos. A kompot is csak Belfastból Stranraerbe foglaltam le ebből az okból kifolyólag. Egy dolog biztos csak, hogy június 3.-án kell visszaindulnom. Hogy közben mi lesz? Remélem egy remek motorozás csodás helyekkel fűszerezve. Az útvonal nagyjából Skócia körbemotorozása, John O’Groats a cél (ahonnan Ewan McGregor és Charley Boorman indult a Long Way Downra) nyugaton az Isle of Skye érintéséval, keleten viszont Aberdeen és Dundee kihagyásával. A tervezett útvonal kb. 2500 km és 9 nap. A GSP beállítását megváltoztattam a leggyorsabbról a legrövidebb útra, remélve, hogy rengeteg kisvároson, falun, legelőn és elhagyatott helyen fogok majd keresztülmenni.

 

1. nap: Dublin-Belfast-Stanraer-Glasgow - 481 km úton + a komp

A kompom 12.20-kor indul, ami azt jelenti, hogy már 11.20-ra ott kéne lennem a kikötőben. Reggel 9-kor, még nincs összecsomagolva semmim, majd mikor lemegyek a garázsba, akkor kezdek el gondolkozni, hogy fogom felfogatni a fotós állványomat. Pár perc matekozás után megoldódik ez is. Dublinból sikerül is elindulnom 10.00-kor, a távolság Belfastig kb. 170 km…megint húzni kell a szarvát, hogy odaérjek.  A kikötőhöz érve 2 km-es kocsisor fogad, le van zárva az egyik sáv útmunkálatok miatt. Majd az egyik munkás megkönyörül rajtam, nyit egy rést a kordonon, beenged a motorral, végigelőzve a sort pont odaérek a kapuhoz, papírmunka elintéz, és 10 perc múlva már bent is állunk a komp gyomrába. A komp egy Stena HSS katamarán, 100 ezer lóerős, 4 turbina hajtja, 375 autó és 1500 utas szállítására alkalmas, utazósebessége 70-75 km/h.  A kompon összehaverkodok gyorsan pár motoros arccal, az egyik srác úticélja szintén John O’Groats, csak ő közvetlenül odamotorozik, én pedig kb. 4 nap múlva érek oda az előzetes tervek alapján. Alig több mint 2 órás út után megérkezek, és egy gyors tankolást követően elindulok DK-nek, a Galloway Nemzeti Park mellett. Első állomásom a Carsluith kastély (N54 51.576 W4 20.786), amit 1560 környékén építettek. Innen az irányt ÉNY-nak vettem, a nemzeti parkon keresztül a Culzean kastélyhoz (N55 21.283 W4 47.362). Egyszerűen az úton nincs 200 méter egyenes, folyamatosan kanyarog az út. Az útminőség? Zseniális. A legnagyobb baj az, hogy keskenyek az utak és beláthatatlanok a kanyarok. Élvezem a motorozást, közepes tempóban haladok, lábtartótól lábtartóig.

A Culzean kastélyban a látogatás már véget ért, de a kapu még nyitva van.

Gyorsan bemegyek, csinálok pár fotót, gyönyörködöm egy kicsit a tájban, aztán szedem magam és irány Glasgow. Glasgowba megérkezve legnagyobb meglepetésemre a hostel az egyik legelőkelőbb részén fekszik a városnak, a Park Terrace-on. A szállás 19 font/éjszaka, 2 éjszakát kifizetek. Este még kimegyek fotózni a környékre, ill. egyik taxiállomáson 2 hamburgert betolok egy büfékocsiból.

 

 

             

 

 

2. nap: Glasgow - motoron 0 km

A szállás a belvárosban van, tehát mindenhova gyalog megyek. A reggel hideg, párás, kicsit néha szemerkél az eső, de szerencsére nem szakad. Első állomás a Kelvingrove múzeum, ami Londonon kívül az Egyesült Királyság leglátogatottabb múzeuma. Belépőjegy nincs, mint ahogy a többi múzeumba sincs. A múzeum több szekcióra van bontva, van természettudományi, történelmi, hadtörténeti és szépművészeti szekció is. A festmények között voltak az impresszionizmus jeles képviselői is a skót művészeken kívül, de van pl. Salvador Dalitól is egy-két festményük. Írásos engedélyt kell kérni a múzeumban az állvány használatához.

Innen az utam a Közlekedési Múzeumba vitt, ami a Kelvingrove-tól 2 perc sétára fekszik. A múzeum 1964-ben nyitotta meg a kapuit. A bejáratnál az első dolog ami fogad, az Jackie Stewart Ford F1-es versenyautója.  Itt is ki kell kérnem egy írásos engedélyt az állványhoz. Az alsó szinten villamosok, omnibuszok, tűzoltókocsik és vasúti szerelvények kavalkádja, majd az elkerített részen a brit autógyártás remekei, 1-1 érdekességgel is más országokból, így lehetett a kiállítás egyik darabja egy Trabant. Fent az emelet két részre van osztva: motorok ill. hajó-modellek. A lépcsőfeljárónál 2 Harley és 2 Ducati várja az érdeklődőket, majd a BSA-tól a 350-es Jawaig, minden megtalálható sőt egy 3 kerekű Messerschmitt is helyet kapott az emeleten. Az alsó szint tartogatott még 1 meglepetést. Az épületen belül kialakítottak egy utcát a 30-as 40-es évekből, eredeti autókkal, boltfeliratokkal, reklámokkal.Innen átmentem a Glasgow Katedrálishoz, ami a 15. század óta nagyjából változatlan állapotban van, onnan át a St. Mungo Múzeumba, majd tovább a Necropolisba (temetőváros) pár fénykép erejéig.

 

3. nap: Glasgow-Loch Lomond-Oban-Eilean Donan-Uig - 430 km

Kinézek az ablakon. Borús az ég, folyamatosan szitál az eső, és kb. 10 fok van. Szerintem csuklik az összes meteorológus anyukája, annyira örülök az időnek. Reggel fél 10 magasságában nyeregbe szállok, és elindulok a Loch Lomond tóhoz, ami a Loch Ness-i tó után a második legnagyobb tó, viszont a legmélyebb. Folyamatosan olyan érzésem volt a tó mellett, mintha a Hámori tavat kerülném meg Lillafüreden, csak kicsit nagyobbak a méretek. A legmélyebb helyen 200m mély a tó. Innen az Inveraray-i kastély felé indulok (N56 14.230 W5 04.686), ami a Campbell klán kastélya. Az épület a 18.században épült és több mint 1000 fegyver van kiállítva. Sajnos az egyik fele felújítási munkálatok miatt le volt zárva. Mint kiderült, a kastélyokban tilos a fotózás-videózás. A kastély éttermében jobb híján betolok 2 sütit…nem túl jó, viszont annál drágább. Innen Oban halászvároskája felé veszem az irány, majd a partvonalat követve elindulok északnak. Első állomás a Castle Stalker (N56 34.166 W5 23.157), amit évente 4 alkalommal nyitnak ki a nagyközönségnek, de lecsúsztam róla pár nappal. Az eső közben egész nap esik. Hol csak szemerkél, aztán szolidan esik, majd szakad, 2 perc napsütés, és kezdődik az egész előröl. Közben „felmelegedett” az idő olyan 13-14 fokra. Obanban egy kis kajavásárlás ill. nézelődés után az irány az Eilean Donan kastély (N57 16.623 W5 30.835), ami rengeteg filmben benne volt, többek között a Hegylakóban, vagy legutoljára „A boldogító talán”-ban tűnt fel. Sajnos már zárva van a kastély így 18:30 táján, a parkolóból és a kapuból ellövök pár képet, vissza a nyeregbe, mert Uig falucska még vagy 2 óra innen.

 


 

Az Isle of Skye szigetére egy híd visz át, amit 2004-ben adtak át, akkoriban hídpénzt kellett érte fizetni, de szerencsére ezt 2005-ben eltörölték. A szigetet összesen kb. 9000 ember lakja. A köd miatt nem látni, hogy milyen magas hegyek között motorozok. Jobbomon az út mellett fel-felbukkan az öböl mélykék vize, bal oldalamon pedig a ködfelhőbe burkolt hegyek. Sosem láttam még ilyen mélykék színben pompázni a tengert. Uig falucska a sziget legészakibb települése, szerencsére még sikerül a zárás előtt beesnem a garázsba, este 8 előtt 2 perccel egy kis harapnivalóért. A hostel egyike a skót „Rusztikus” Hosteleknek, amiből összesen azt hiszem, 5-6 darab van. 16 Fontos szállás, a kilátás pompás lehet tiszta időben. Este 10-kor még nappali világosság van. Szerencsére van szárítóhelységük is, az egész napos eső után kicsit száradhat a csizma.

(A kép már visszafelé készült az Isle of Skye-ról)

 

4. nap: Uig-Dunvegan-Eilean Donan-Gairloch-Ullapool-Durness - 470km

Reggel már 5.30-kor nappali világosság van. Laza reggeli, pakolás, búcsúzkodás a frissen szerzett ismerősöktől, aztán irány a Dunvegan kastély (N57 27.805 W6 36.001), ami MacLeod család tulajdona volt, legrégebbi részei a 14. században épültek. Az egyik toronyszobában egy magyar festő, Vastagh Géza festményére bukkantam. Aztán végigmotorozva azon az úton, ahol tegnap jöttem, a szikrázó napsütésben szinte rá sem ismertem a tájra. A tegnap még ködbe burkolt hegyek most ott magasodtak körülöttem, körülölelve a tavakat, legelőket. Elhagyva Isle of Skye szigetét, visszamentem az Eilean Donan kastélyba, ahova tegnap már nem tudtam bejutni. A kastélyt egyébként 1719-ben porig rombolták, és csak 1912-1932 között került sor az újjáépítésére.

 

A kaland csak ezután vette igazán kezdetét. A Highland-en, azaz a skót felföldön kellett áthaladnom. Ahogy haladtam észak felé, megpróbáltam többé-kevésbé követni a partvonalat Gairloch és Ullapool érintésével. Gairlochnál elvétettem egy kanyart, majd a GPS bevitt egy szűk erdei útra, ahol kb. 20 centi mély árkok voltak tele vízzel. Megfordulni nem nagyon tudtam, de a 2 km-es off-road után sikerült kilyukadnom a város túloldalán. A táj folyamatosan változott. Egyszer olyan volt a táj, mint a Bükk, egyszer olyan, mint az Atlas hegység a Toubkal környékén, és megint változik. Az utak a két sávosról 1 sávosra váltanak, folyamatosan vannak előzési pontok hol az út egyik, hol a másik oldalán, ahol kiszélesednek az utak. 1 motor és egy autó már nem fér el egymás mellett, sőt volt olyan hely, ahol a szembe jövő másik feldobozolt motorral szinte alig fértünk el egymás mellett. Hajtűkanyarok, 15%-os emelkedő, egyik oldalon szakadék persze védőkorlát nélkül, másik oldalon a sziklafal. Van olyan, amikor folyamatosan 30 km/h körül tudok csak haladni. Viszont itt is nagyon jó volt az útminőség. A külső hőmérséklet olyan 25 fok körül mozog. Ha Finnország az 1000 tó országa, akkor ez minimum a 800 tóé, bármerre megyek , mindenhol kisebb-nagyobb tavak vannak. Ma az eredeti terv szerint el kellett volna jutnom John O’Groatsba, de Ullapool előtt találkoztam egy Harley-s kollégával, aki felhomályosított, hogy az még legalább 4 óra motorozás, ekkor már közel este 7 óra volt. A táj annyira gyönyörű, hogy el is felejtkeztem arról, mekkora távot kellett volna megtennem. A kisebb városokban a benzinkutaknál lazán 15-20%-al többe kerül a benzin, mint a nagyobb városokban. De mivel sosem lehet tudni, hol lesz a következő kút ill. melyik lesz nyitva, 200 km-enként tankolok, ami azt jelenti, hogy fél tank benzin az én esetemben. Úgy határoztam, hogy csak Durnessig megyek, ami másik 2 óra kb., és megnézem a nyugati parton a naplementét.  Kicsivel 8.30 után megérkeztem Durnessbe (N58 33.816 W4 43.397), ahol egy svájci kollégával elindultunk naplemente lesre. Kimentünk a tengerpartra, állvány-kamera elő és….és vártunk 22:05-ig, amikor elkezdődött végre a naplemente. 22:30-ra, azaz zárásra beestem a hostelba, 3 idősebb úrral kerültem egy szobába, átlagéletkor 65 körül, de nagyon jó fejek voltak.
 

 

5. nap: Durness-Thurso-John O’Groats-Inverness - 350 km

6 körül ébredek, szokásos napi rutin, Durnessből elindulva ismét változatos tájon haladok, ezúttal már Skócia északi partjainál. Durnesstől pár km-re meglátom az első igazi, közel fehérhomokos tengerpartot, egy kis öbölben. Aztán továbbhaladva kelet felé, ismét látok 2-3 ilyen helyet. Ha nem tudnám, hogy horror hideg a víz, talán még le is mennék megmártózni. Ma is meleg van, de a szél néha annyira erősen fúj, hogy döntenem kell rendesen a motort, hogy egyenesen tudjak haladni. Strathy Pointnál (N58 35.894 W4 01.109) egy laza 10 perces gyaloglás után kijutok az Atlanti Óceán partjára, csodálatos látvány tárul elém. Ez Skócia majdnem legészakibb pontja a szigeteket kivéve. A szikla tetején ülve látom, ahogy a hullámok 2-3 méter magasra csapnak fel a szikláknak ütközve. Gyalog vissza motorhoz teljes felszerelésben, nem fázok a séta közben az biztos. Fél óra gurulás után el is értem John O’Groats-ot (N58 38.279 W3 04.138), ahol ismét egy nem olcsó tankolás után kimentem a kikötőbe. Előzetesen elképzeltem, hogy milyen képeket fogok csinálni a tábla alatt, ahonnan a Long Way Down is indult. Majd odaérve kerekedett a szemem, mint a 20 Forintos és kicsit le is döbbentem a látványon, ami fogadott. Az egész „tábla biznisz” egy család kezében van, nem úgy van az, hogy csak odamegy az ember, és fotókat csinál. Aztán a végén egyszer élünk felkiáltással odamentem a fotós pasikámhoz, aki már kicsit be volt csípve, és amúgy is úgy nézett ki, mint akit most dobtak ki a vándorcirkuszból. Leperkáltam neki a 13 Fontot, leengedte nekem a madzagkordont, és beálltam a motorral. Feltette a Miskolc táblát, és a távolságot, ami 1326 mérföld.

Csinált 2 képet az ő gépével, majd kértem, hogy az enyémmel is lőjön el vagy kettőt. Aztán a végén eldumáltunk a fotózásról, búcsút intettünk egymásnak, én pedig elindultam Inverness felé. Betértem még a Dunrobin Kastélyba (N57 59.125 W3 56.882), ami privát rendezvényre volt kiadva, kívülről készítettem csak pár fotót, ill. ott volt egy 1952-es Bentley, ami éppen a menyasszonyt várta, gyorsan csináltam pár képet arról is. Invernessbe megérkezve el kellett mennem kajáért, az első bevásárlóközpontban egyből egy Harley-s magyar srácba botlottam és a családjába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6. nap: Inverness-Loch Ness-Urquhart Kastély-Edinburgh - 340 km

Reggel skót ajándékok beszerzése, ill. ruhavásárlás a Burton boltban, ahol nevetségesen olcsó minden. Az egyetlen gond csak az, hogy már így is alig fértem el, de csak sikerült valahogy beletömni a táskákba a cuccot. A Loch Ness-i tó mellett visz végig az út, turisták vagyonokat fizetnek ki szervezett utakra, hogy láthassák Nessit. Én is kaptam felkérést, hogy végre egy jó minőségű képet csináljak már róla. Jó vicc. Az Urquhart kastélynál (N57 19.466 W4 26.602) nemzetközi motoros banda verődött össze, angolok, belgák, németek és én. Pár km-ert gurulunk is együtt vagy 15 motorral, aztán én nyomom tovább Edinburgh felé. Megállok a Commando Memorialnal, ami egy emlékmű a II. Világháborúban elesett kommandósok tiszteletére. Továbbgurulva elhaladok a Laggan gát mellett, ami 213 méter hosszú és 52 méter magas. Aztán kora este megérkezem Edinburghba, laza esti séta. A szállás itt a legdrágább az út során, 19 Fontot kóstál egy éjszakára.

 

7. nap: Edinburgh-Blair Kastély-Glamis Kastély-Stirling-i Vár-Falkirk-Edinburgh - 300 km

Ma be kellett mennem Couparba egy Suzuki szervizbe lecseréltetni a láncot. Munkadíjjal együtt 92 Font. Aztán a Blair Kastély következett (N56 46.023 W3 51.699). Több mint 30 szobája nyitott a látogatók számára, a többi részét lakják. Ez a kastély az otthona Atholl Highlanders-nek, ami Európa egyetlen megmaradt magán katonasága. Napi 3 alkalommal skótdudán játszanak a kastély előtt. Innen továbbindultam a Glamis kastélyba (N56 37.031 W3 00.790), ami I. Erzsébet anyakirálynő szülőhelye, ill. itt töltötte gyermekkora jelentős részét is. Ennek a kastélynak egy részében játszódik Shakespeare Machbeth-je is. És mindemellett a legtöbb szellemtörténet is ehhez a kastélyhoz köthető.

 

 

Egy kis pihi és egy fagyi után nyeregbe pattantam, várt a Stirling-i vár. Pont elértem az utolsó idegenvezetést, ami 16.00-kor indult, és életem legjobb idegenvezetésén vettem részt, a „mesélő” szerepében egy Sandy Easson nevű úriember. Sírva röhögtük végig a másfél órát, bár nem volt egyszerű a skót akcentusa. A Rettenhetetlen című film is e vár előtti mezőn játszódott, a vár fontos szereplője volt mind a skót, mind az angol történelemnek. Van itt egy félelmetesen jó szobor is Mel Gibsonról, amit el szoktak keríteni esténként, ugyanis a helyiek régebben folyamatosan felmásztak és befestették a szobor arcát kékre.

 

 

 

 A mai napra már csak 1 állomás volt betervezve, a Falkirk kerék (N56 00.029 W3 50.409).

 A kerék 2002-ben lett átadva, két csatorna (Clyde és Union) közötti 24 méteres szintkülönbséget hidalja át. A hajókat a kerék 4 perc alatt egyik csatornából a másikba emeli-süllyeszti bele.

     

 

 

8. nap: Edingburh - motoron 0 km

Reggel a napot az Edinburgh-i várban kezdtem. Éppen készültek a katonai parádéra, hatalmas lelátókat építenek a vár bejáratához. Ugyanúgy, mint a Stirling-i vár, ez is egy szikla tetejére épült, ez az un.„crag”. A 11. században kezdték a vár építését, habár a vár jelentős része csak századokkal később bővült ki és nyerte el mai formáját. A 13 Fontos belépő kicsit mellbevágott, de mint kiderült a szintén nagyon szórakoztató az idegenvezetés és a koronaékszerek megtekintésén kívül meg egy katonai zenekar is szórakoztatta a látogatókat, akik repertoárján a kötelező katonai indulók mellett helyet kapott többek között a Csillagok Háborúja is. Itt is és a Stirling-i várban is vicces volt látni, hogy az idegenvezetők mennyire brit ellenesek. Ebben a várban lehet fotózni mindenhol 2 helység kivételével: a koronaékszerek terme, ill. a háborúban elesett katonák emlékműve. Innen átgyalogoltam a Skót Nemzeti Galériába, reneszánsztól a posztimpresszionizmusig Európa jeles képviselőinek munkáit vonultatja fel, a teljesség igénye nélkül: Tintoretto, Titian, Rubens, Rembrandt, Cezanne, Raffaello stb. Mindenki azt mondta előzőleg, hogy a skót cuccok Invernessbe a legolcsóbbak, de Edinburghban sokkal több akció van. A hostelbe visszaérve a vacsora után elindultunk újdonsült kanadai haverommal a „Holtak városa” nevezetű éjszakai túrára, ami végigviszi az embert a földalatti városon, ahol több száz évvel ezelőttől a szegények laktak. Mivel a város nem tudott terjeszkedni oldalirányba, sem felfelé (16.században már 14 szintes fából készült épületek voltak a városban), a szegények a föld alá kényszerültek. A túra ezeknek a nyomorultaknak az egykori lakhelyén visz végig, egy amolyan szellemtúrával egybekötve.

 

9. nap: Edinburg-East Fortune Airfield-Stranraer-Belfast-Dublin - 495 km + komp

A mai napra már csak 2 dolog volt betervezve a hazaindulás előtt: egy repüléstörténeti múzeum és egy világítótorony. A repüléstörténeti múzeum (N55 59.733 W2 43.022) egyik hangárja helyet ad egy Concorde gépnek ill. a teljes Concorde történelemnek, minden egyes fázisát bemutatva a tervezéstől, a Concorde, hívókódja G-BOAA utolsó útjára, ebbe a hangárba. A múzeum egy repülőtéren kapott helyet a hangárokkal együtt, amelyet már az első világháború óta használtak. 4 fő hangár van, egyikben a Concorde, a másodikban a restaurálandó gépek, harmadikban civil gépek, míg a negyedikben harci gépek vannak. Emellett több kisebb épület is van, ahol elmagyarázzák, ill. szemléltetik pl. a radar, célzó rendszerek működését. Mivel itt eltöltöttem 4,5 órát, anélkül, hogy észrevettem volna, már csak egy kis motorozás maradt a kompig. A kompnál találkoztam egy másik kollégával, aki mikor meglátta a „H” betűt a rendszámon, egyből felkiáltott, hogy: „holland”. Nem az első eset, ilyenkor jókat röhögök. Belfastba megérkezve kb. 10 fok fogadott, és persze tök sötét este 10-kor. Már csak 2 óra maradt és megint Dublin útjait koptatom.

 

Iszonyatosan fáradtan érkezem meg. Nem kérdés, hogy megint nekivágnék, akár indulnék most azonnal vissza. Persze, csak ha jó lenne az idő. Kegyes volt hozzám az időjárás, olyan időt fogtam ki, ami nagyon ritka Skóciában. Az össztáv 2872 km-nél állt meg. Nem tudom eljutok-e még egyszer valaha Skóciba motorral, remélem igen. A túra alatt félelmetesen szép, vad tájakon jártam, és nagyon barátságos emberekkel hozott össze a sors. Csak ajánlani tudom, ha valaki egyszer elindul Skóciába, nem fog csalódni, az biztos.

 

Költségek (a Forint ingadozása miatt Angol Fontban):

Komp oda-vissza: 135 Font

Benzin:                  184 Font   

Belépők:                kb. 90 Font

Szállás:                  150 Font

Kaja:                      100-110 Font

Extrák:                   100 Font

 

Összesen:               kb. 760 Font  ( a 92 Fontos lánccserét nem számítva)

Módosítás dátuma: 2009. június 08. hétfő, 19:06