Ba-ba-bbalaton Kkke-ke-kerülő Gugu-gu-gurulásss PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: giraff   
2009. március 29. vasárnap, 18:25

Mókusbajusz már megint elkövette azt a hibát hogy megbízott bennem és bepipálta hogy tudjak ilyen kis szösszeneteket szerkeszteni. Előre szólok hogy ártatlan vagyok a jövőbeli szellemi leépülésetek tekintetében, akit feszélyez a verbális kínzás az vessen rá.

Egy nagy követ.

:D

Ba-ba-bbalaton Kkke-ke-kerülő Gugu-gu-gurulás No.3

Péntek este fogadott a hír otthon, hogy szombaton Alsóörsön felélesztjük a vityilló csapjait, mivel itt a tavasz. Átlagemberek számára - mint ahova magamat is sorolom -, a nyergesújfalui garázs az alsóörsi csapoktól olyan kulcskritériumok figyelembe vétele mellett mint az odaérés meg az egyben, olyan távolságra van, ami mellé gyors fejszámolás után egy egy napos balatonkerülés az én szintemen már nem fér be. Mit volt mit tenni, gondolatban elföldeltem a reményt hogy 11-re Fehérváron leszek, majd akkor valahogy összefutunk útközben „úgy még nem volt hogy valahogy ne lett volna” jeligére. Az elmaradt gyülekezésért cserébe azzal vigasztaltam magam, hogy de jó lesz a családdal reggel a Balatonig konvojozni, majd próbálok előttük cikkcakk alakzatot felvenni hogy délutánra már jól menjen. =]

Nosza, nyolcra felmálháztam, addigra mindenki sietősen magába túrta a reggelit, kocsi/motor kipakol, aztán family kocccsiba beee, én ablakot leeee (vigyázat, analógpoén: megy a csiga hazafelé!), és hajrá. A kaputól az utca végéig a "de szép napos időnk van" központi gondolatkörtől tempósan eljutottam a "de k..va hideg van" meteorológiai közhely mantraszerű ismételgetéséig, ami a szomszéd faluig terjedelmében egyre csak nyúlt, mivel

a) szaporodtak benne a káromkodások

b) elkezdtem a sisakban dadogni.

Na elég az hozzá, hogy Alsóörsig szarrá fagytam. Az előző este vásárolt hiper-windstop-poli-polár-felső-aláöltözet (mégegszer a képzavar: felső-aláöltözet) remekül teljesített, de ami az ujjaim megmaradt mozgékonyságát illeti, hát nem volt egyszerű elengedni a kormányt. (Bár sejtettem hogy valószínűleg páran már megelőztek, de dacolva a könyörtelen kétségekkel ekkor feltaláltam a markolatfűtést.) A helyszínen az orrommal bepötyögtem Pepe számát a telefonba hogy megbeszéljük azt amin igazából nem sok megbeszélnivaló van, miszerint akkor majd ahogy sikerül találkozunk, aztán néhány ujjregeneráló gyakorlat után nekiálltunk családilag vizet fakasztani. (A család nem sofőrködő fele persze mivel kezdte a munkát: gyertek dobjunk be egy pálinkát! Szemetek. ÁÁÁÁÁÁÁ)

Természetesen az lett a vége, hogy a falu utolsó utáni utcájában (Marx utca! =D) élő életunt bácsika eldugott garázsában kötöttünk ki gumitömítéseket válogatva, hogy teljes legyen a bódottá. (Mondjuk ha egyszer kell valami alkatrész motort szerelni, oda fogok menni, abban a garázsban MINDEN van – egy ilyen kazalból rutinosabb szovjet szamovárgyári betanított munkások 5 perc alatt csukott szemmel összedobnak egy Kalasnyikovot.) Az új motoros szerkómat eredeti terveimmel szöges ellentétben egy ad-hoc házi vízállósági tesztnek is alávetettem, mikor is a kinti főcsapnyitás után odabent szembetaláltam magam a táncra perdült zuhanyrózsákkal, ugyanis minden létező benti csap koppig ki volt nyitva, a zuhanyrózsák pedig szabadon lógtak a levegőben. Az itt következő mutatványom valahol az arab kígyóbűvölő és az ausztrál szörfös között volt félúton, ha a mozdulatsorokat a szemem közé kapott másodpercenkénti vízmennyiség literszámával összekombináljuk.

A vízállósági teszt eredménye sacc/kb IPX5 lett, kellemesen meglepődtem ami az impregnálást illeti. (Új seprű jól seper, jövőre is új dzsekiben fogok csapot nyitni.) Vízelzárás után én mint hős, elegáns félreállással átadtam a helyet a famíliából rögtönzött árvízvédelmi brigádnak, és kimentem lerázni magamról a vizet. (A kísérletező kedvűeknek elárulom, hogy a kutyáknál megfigyelhető mozdulatsort nem egyszerű hatékonyan leutánozni, viszont könnyű kifogyni az ötletekből amikor meg akarod magyarázni a tuja mögül kukucskáló szomszédnak hogy hol fáj.)

Ezek után a derűs kis intermezzók után végül a család statáriálisan kihirdette hogy van víz, úgyhogy pattantunk a nyeregbe és irány a 7-es út. Lepsény után egy vastagon döntött kanyarral (~5 fok) kivágódtunk a hetesre, pont az odaérkező csapat előtt 200 méterrel, amit felfoghatunk szerencsés véletlennek is bár ha lehet választani én inkább a tökéletes időzítésre kenném. :o) Be is álltunk gyorsan a sor elejére, hogy minél több kollégát tudjunk egyszerre feltartani. (Volt elöl néhány élelmesebb sárga mellényes, azokkal meggyűlt a bajom mert mindig visszaelőztek.)

Itt szeretném megjegyezni – később még jelentősége lesz -, hogy Alsóörsön indulás előtt bevertem egy nagy bögre kávét, mely közismerten vízhajtó hatású.

Na mire Siófokra értünk, kezdtem kapizsgálni hogy milyen rend szerint haladunk. Örültem is neki, de mondjuk szerintem voltak rajtam kívül néhányan akik legalább 2x annyira örültek. Ebben az örömben haladtunk tovább, miközben a veséimet egyre jobban megszállta a szorgalom, aztán úgy lejjebb valahol Fonyód után meg is szenvedtem a helyzetet mikor elértük egy szép szál növésű közismert klubtagunkat. Név nélkül (Zizi) szeretném róla elmondani, hogy attól hogy tőle van a motorom még nem tartom teljesen kereknek. A produkcióról elég annyi hogy sírtak tőle a záróizmaim.

Innen Vonyarc utánig gurultunk tova, ahol egy üres parkolóban álló RedBullos kocsi volt a jel. Itt a rutinosabb kollégáktól újabb életmentő technikákat lehetett ellesni, pl hogyan állsz meg úgy a motorral hogy a henger még az utolsót rúgja miközben te már 50 méterrel odébb tizedmagaddal a bozótban pisálsz.

Itt tűnt fel hogy az időjárást illetően kezd elszállni a kezdeti optimizmus, napsütés sehol, az egyszámjegyű celziuszok pedig stabilan tartják magukat. Az ingyen osztogatott redbullok okozta eufóriára némileg rányomta a bélyegét hogy a csajok komolyan vették a szervírozási javaslatot, miszerint mélybehűtve az igazi. Néhány szalámis szendvicsnek öltözött jégkocka magamba durálása után mondjuk ez már csak tinédzser ujjgyakorlat volt, meg is fordult a fejemben hogy be kéne ugrani valahova még egy fagyikehelyre hogy nehogy már én legyek az ügyeletes puhapöcs. Addig-addig játszottam a gondolattal, míg indulásnál elfelejtettem felhúzni a dzsekim zippzárját – gondolom a tudatalattim komolyan vette. (Szerencsére csak a legközelebbi kútig mentem előre tankolni, úgyhogy végül életben maradtam hogy beszámolót írjak az utókornak.)

A visszaúton Tihanynál még tartottunk egy pihit, amit némi helyismereti bizonytalanság nyomán a helyszín felderítésével vezettünk be. Az itteni döglés eredménye lett ez a csoportkép, majd nekiveselkedtünk a lemorzsolódásnak. Néhányan itt már sisakot emeltek, a napok lefolyásával kapcsolatban szerzett eddigi tapasztalataim alapján pedig bennem is kezdte felütni a fejét a gyanú hogy közelebb van az este mint reggel volt. Ennek megfelelően elvi síkon elkezdtem csatlakozni a hazafelé tartó csapattagokhoz, majd oszlás után a meg sem állunk módszer szerint helyenkénti óvatos gázelvétellel hazáig juttattuk magunkat. Elválás Bicskénél, innen többség Pestnek, mi meg Északnak, Esztergom irányába – ki volt számolva, már javában szürkült mikor vacogó fogakkal becsuktam a garázskaput.

Mint elsőtúr(h?)ás, csak pozitív feedbacket tudok adni:

a)       nagyon kulturált volt a csapat

b)       jó volt a táv

c)       jó volt a tempó

d)       a hideget lesz.rva sokan voltunk (!)

e)       és meg is kerültük a tavat. :o) Úgy látszik hidegben jól megy.

Javaslatom is van: hogy azért maradjon kihívás, jövő télen mikor megint leköhhent idáig néhány hét vaskos mínusz Skandináviából, megrendezhetnénk az első Balaton Átkelő Gurulást. (Nem szeretném felrúgni a névadási konvenciókat, úgyhogy legyen mondjuk BÁG.) Hogy fűszerezzünk a programon, ezennel ki is írom hozzá a szlalomversenyt - aztán meglátjuk ki mekkorát mer dönteni. =D

Addigis mégegyszer köszönöm a szervezést, és hasznos év eleji tréningezést kívánok mindenkinek. A perec topikba való társszerzői beállással kapcsolatban nekem is van egy különös belső ellenérzésem, úgyhogy igyekszem énis felgyúrni magam – ha hamarabb nem, akkor találkozunk Gödöllőn a fejtágításon. Könnyen felismertek majd, én leszek az akinek piros rózsa van a gomblyukában és 90 fokban dönt. =]

giraff

Módosítás dátuma: 2009. március 29. vasárnap, 20:12