Mohácsi csapatás, 2009.03.15 PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Baka Péter   
2009. március 23. hétfő, 13:46

Ahogy megyünk bele a szezonba, egyre jobban érzem, hogy idén túrákban, gurulásokban nem lesz hiány. Pilóta barátunknak hála, nemzeti ünnepünkön sem kellett sokat gondolkodni, hogy hova is mennyünk ezen a vasárnapon: Irány Mohács, a V-Strom Clubbal.

Naivan arra gondoltam, hogy csak a D vitamin túrán voltunk annyira pechesek, hogy az indulásnál és haza érkésnél sütött a nap, a kettő között viszont a jegesmacikat kerülgettük az úton. Hát tévedtem! 10 óra magasságában csatlakoztam Zizihez és Nonohoz (jelzem még napsütésben), majd átmotoroztunk Bonyhádra (jelzem már csöpörgő esőben, napsütést már csak az emlékeinkben éreztük, de ott nagyon) és csatlakoztunk a fő erőkhöz. Kb. 11 óra lehetett, amikor is elindultunk Bátaszék irányában, természetesen szikrázóan felhős időben. Egy két harci cselt bevetve, megnéztük a Szálkán található tavat és még egy templomot is. Mind két helyen érdemes kicsit nézelődni és fényképezni, nagyon szép a táj. Az út nagyon jól és szépen kanyargott, az aszfalt minőségéről nem nagyon tudnék mit írni, néhol nem is volt ugyanis! Ellenben a Hayabusával közlekedő motoros társunkról igen, akinek ez úton is gratulálok, hogy bírta ezt a tipikusan magyar minőségű utat. Neki már biztos nem lesz veseköve!  Szerintem kettesben nem sűrűn kapcsolt! Egy kis nézelődés, beszélgetés után, tovább húztuk a gázt az 56-os úton, a következő megállóig, Dunaszekcsőig, ahol megebédeltünk. Nagyon szép széles az út errefelé, jó kis kanyarokkal csak egy két futó ember és egy-egy száguldozó rendőrmotoros zavarta az idilli képet. Nagyon jó kis éttermet sikerült találni, lefoglalni, mindenkinek csak ajánlani tudom. Volt rá elég időnk hogy kicsit ismerkedjünk, megbeszéljük a nyári túraterveket és azokat a dolgokat, amik eddig az úton történtek.  Ebbe annyira belemerültünk, hogy észre sem vettük, eleredt az eső! Ezen többen már nem is csodálkoztunk, nem lepett meg minket. Mivel Zizi és Nono elég messze lakik és ilyenkor még hamar sötétedik, ezért ők, az ebéd végén, elköszöntek tőlünk és Pécstől már száraz úton húzták a gázt hazáig.

A csapat nagy része,  „ez nem baj, mert ez csak víz” gondolattal a fejében,  szigorúan tartotta magát a kiíráshoz. Tele hassal lóra pattantunk és az irányzékot Mohács felé állítottuk. Attilának itt szeretném megköszönni azt a temérdek infót, amit a megállások alkalmával elmondott nekünk a környékről és a nevezetesebb helyekről. Ahogy közelítettünk Mohács főteréhez, egyre szárazabb lett az út és már halovány esélyt is láttunk arra, hogy kisüssön a nap. Jelzem nem történt meg, de mindegy!? Leparkoltunk a főtéren, amit gyorsan ki is használtunk és fotóztunk jobbról balra, balról jobbra. Sőt még egy két fiatal hölgyet is sikerült megkérnünk, hogy készítsenek rólunk egy csoportképet. Jelzem nagyon szépek voltak….. mármint a képek! Ezen a szent helyen ismét nem vallottam szégyent, bebizonyosodott, hogy garmin nélkül is el tudok tévedni! Történt ugyanis, hogy amikor már mindenki felöltözött, oda lépett Muldr elé egy szőke Hölgy, hogy ő a RedBullnál dolgozik. Láttam Muldr szemében a „tanácstalanságot”, és úgy döntöttem, hogy megmentem, közbe lépek, feláldozom magam, hozzáteszem teljesen önzetlenül. Oda pattantam és megbeszéltük a redbull-os dolgokat. De közben a csapat meg elment, Muldr meg folyamatosan jelentette a helyzetet, hogy itt fogunk maradni, el fogunk tévedni és Pepe igyekezz. De én csak mosolyogtam (persze nem a Muldr-ra) és ezt meg sem hallottam. Szilvi (ő a redbullos lány) telefonszámával voltam elfoglalva, hogy beírjam a telefonomban, mert hát ugye ez még is csak fontos, de nagyon. Ha valamit csinálunk, akkor csináljuk rendesen, elvet követve,  nem távozhattam innét telefonszám nélkül! Nagy nehezen Muldr fel tudott imádkozni a motoromra és elindultunk, jelzem még mindig mosolyogtam. Az oké, csak kérdeztem, hogy merre mentek a többiek, na itt következett egy kb 15 perces városnézés, pedig be sem volt kapcsolva a garmin. Nem is értem!? Bekapcsolt állapotában, még mindig ott kanyarognánk, és elértük volna a Duna deltát is. A vöröskereszt talán megtalált volna már minket, valahol. A lényeg hogy utolértük a csapatot és egyenes mentünk Szekszárd irányában, újra vizes úton, mi máson is ugyebár. Szekszárdon még felmentünk, Attila vezetésével, egy kilátóhoz ahonnét ráláttunk az egész környékre, nagyon szép volt. A város utáni MOL kúton ismét megálltunk, ki tankolni, ki pedig plexit mosni, vagy csokit enni. Egy kis beszélgetés után, itt búcsúztam el a fő erőktől, megköszönve ezt a szép napot, húztam haza egyenesen. Azt ugye mondanom sem kell, hogy otthontól egy 40 kilométernyire ismét kisütött a nap!?

Köszönöm szépen mindenkinek ezt a túrát! Pilótának a szervezést, Attilának az idegenvezetést, Muldr-nak amiért megvárt türelmesen és mindenkinek aki ott volt. Ismét egy szép napot tölthettem veletek!

 

Köszönettel

PePeDL