Rövidebb úton PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: zizi   
2009. február 16. hétfő, 13:44

Már a hét elején felvetődött bennem a gondolat, vasárnap odébb tolom a mocit. Hétfő reggel lévén, nem tulajdonítottam elképzelésemnek nagy jövőt, mert hát ez hirtelen szikraként pattant ki az agyamból, nem terveztem előtte, nem gondoltam át az útvonalat, elkapkodom, úgy sem lesz az egészből így semmi.
Mert ahogy a motoros túra pont hu-n olvasni lehet, minden motorozással kapcsolatos terv, megfelelő előkészületet igényel.
Miután jobban átgondoltam, van még 6 napom előkészülni, miért is ne vágnék bele, hiszen kaland az élet.
Így elhatároztam, akármi is lesz, vasárnap reggel odébb tolom.


1. nap, hétfő!

Mivel mindig, mindenhova a megfelelő öltözet az előírt, javasolt és tapasztalataim szerint is fontos, így első lépésként beáztattam a ruhámat, a téli molylepkéket egy kis úszásra, fürdőzésre kényszeríttetem és lakhelyelhagyási végzést adtam át a csoportjuk elnökének, pepemolynak. (a hasonlóság véletlen, de én is nagyon meglepődtem) Miután megígértem, hogy ősszel visszaköltözhetnek, aláírták. (meg egy üveg Jägermeisterembe került. Micsoda hasonlóságok :D ) Következő lépésként megnéztem a várható időjárást, főleg a szélerősségre és az irányára koncentrálva, hogy mégis mellre toljam, mert befolyásolhatja a megtervezett útvonalat a szélerősség, és akkor fel kell készülnöm, hogy le kell szívnom a benzinből 1-2 decit, hogy könnyebb legyen a motor, így talán nem jelent akkora veszélyt a szél. Persze a gép elé ülnöm nem volt jó ötlet, mert 29 e-mailt kaptam motoros barátaimtól, hogy ha nem küldöm tovább 35 barátomnak 5 percen belül a nőgyógyászatilag vizsgamunka képeiket, nem leszek szerencsés, meghízom, a koleszterinem az égbe szökik, és a prosztatámmal is lesz valami gond. Persze nem vagyok babonás, nem hiszek az ilyenekben, de mivel a hétvégére tervezett motortolásban nem akartam szerencsétlenül járni, hát belekezdtem a továbbküldésbe )közben hangok a fürdőszoba felől (az asszony), hogy már megint a szar motoros ruhád miatt nem tudom megmosni a hajam, vidd ki őket, vagy felgyújtom. Nem tudom, hogy lehet egy vizes ruhát felgyújtani, de egy szőke nővel nem fogok vitatkozni. Gondoltam szólok neki, hajszárítóval előtte szárítsa ki alulról a vizet, de nem akartam rendőrségi helyzetbe bonyolódni, mert mire megállapítják, hogy a tényállás helyett fennforgás van, és végül is saját sérelmére követte el, veszélybe került volna a hétvégém. A „mosd meg a hajad csap felett b….g”, segítő szándékú elszólásomat eredetileg úgy terveztem, hogy nem hallja meg, de ezen tervem megbukni látszott, mikor láttam a ruháim, az ablak előtt szállni, rájöttem, talán túl hangosan gondolkodtam. Aznap nem mertem kijönni a szobámból, de a ruháim legalább száradtak a hűvös szélben.

2. nap, kedd

Ma átmentem a szomszédba, kértem, rakja valami meleg helyre a ruháim. Ekkor tűzet rakott, és közölte, utálja a motorosokat. Sikerült kitépnem a kezéből a ruháim, és eldugnom a garázsban. Mivel innen nem mozdíthattam őket, csak bízni tudtam benne, megszárad vasárnapig. De mi van, ha nem? Irány az internet, olcsó, vagy akciós ruhák után böngésztem, mikor felötlött bennem a tegnapi „szerencse” e-mail áradat. Jaj, nem küldtem el 5 percen belül, 35 barátomnak. Gyorsan megpróbáltam elküldeni, hátha nem látta senki, mikor olvastam el a leveleket. Nincs is 35 barátom. :( 4 percen belül barátokat kellett szereznem! Felhívtam egy kolostort, 17 barátot tudnak azonnal küldeni, ha 10.000.- forinttal támogatom új apácazárdájuk mennyezetének javítását, különben az apácák az utcára kerülnek. Mondom magamban, nem vagyok én hülye, most vesztem össze az asszonnyal, nem fogok én több száz potenciális „első lehetőséget” kihagyni, miután minden sarkon egy szűz fog állni! Éljenek a hajléktalan apácák jelmondattal lecsaptam a telefont. Ezen húzásom miatt a délutánt egy sámánnál töltöttem, levette az átkokat az el nem küldött e-mailek miatt, mivel így nem sikerült barátokat szereznem, sőt, szerintem a vonal tulsó végén a püspök úr sem zárt a szívébe. A sámán 25000.- forintot kért, gondoltam magamban, még is csak a püspök úr ajánlatát kellett volna választanom. Mellesleg az asszony elhagyott.

3. nap, szerda

Sem terv, sem ruha, sem asszony és még az apácák sem jönnek. Vészesen közeledik a vasárnapi motortolás ideje, és én csak „hátrébb” vagyok, mint eddig. Amíg nem akartam odébb tolni a motort, volt száraz ruhám, családom, terveim, életképem. Minden összedőlt. Ekkor elsírtam magam. Érzetem, ennél rosszabb már nem jöhet. Ekkor megcsörrent a telefon. A munkahelyemről hívtak, 3 napja nem láttak. Hebegtem, habogtam, aztán köhögni kezdtem, de valami fizetés nélküli szabadságról beszéltek és a színészi pálya megcsúfolásáról. Na ez mínusz 30.000.- :-( És még az apácák is áznak. :-( Délután még megnéztem az időjárás előrejelzést, északi szelet, hideget, havazást jósolnak. Az asszony küldött sms-t, a anyjánál van, nem akar látni. Én sem őket, mondtam magamban hangosan, -mert végül is demokrácia van- és lecsaptam a kagylót. Az estét egy üveg házi pálinka nevű ismerősömmel töltöttem, nem jöttem rá, honnan ismerem, és ezen egész éjjel vitatkoztunk.

4. nap, csütörtök

Délben ébredtem. Már csak 3 nap. Összekaptam magam és a tettek mezejére léptem. Miután magamhoz tértem, kiderült, nem a mező, csak a pálinkás üveg volt, és az esés közben beütöttem a fejem az asztalba és elájultam. Ezt a postástól tudom, aki közben az ablak előtt állt és végignézte az egészet. Segített bekötni a sebet és én átvettem a tértivevényes levelet, az anyósom küldte. Valami vagyonmegosztás volt benne, meg a lánya értékes jelleméről valami, de éppen nagy dolgom volt a mellékhelységben, papírnak papír, hát a mama kézírása megpecsételődött. Összeszedtem magam, ez nem mehet így tovább. Felmértem a helyzetemet, rengeteg teendő állt még előttem. Kimentem a garázsba, a ruhám össze volt fagyva egy jégkupaccá. Beraktam az autóba, levittem a helyi mosodába, megígérték kimossák és vasárnapra megszárítják. Beindultam. Végre sínen voltak a dolgok. Vasárnap tolhatok! Hazaérve a mosodából, másnapossággal küzdve nem figyeltem a lábam elé, és elestem. Persze ha nincs ott az összes ruhám az ajtó előtt, és anyósom 47-es boszorkányképzőben az első helyért járó klumpája, talán megúszom. Hogy ne kanyarodjak el a túrától, és ha már oly közel volt arcomhoz az anyaföld, kihasználva a helyzetet, nyelvemmel megmértem az aszfalt hőmérsékletét. Mert a tapadás szempontjából nem mindegy. Emlékeim szerint hideg volt, mert pontosan nem emlékszem, mert újra elájultam.


5. nap, péntek

A garázsban ébredtem a motorom mellett. Már csak 48 óra volt a tolásig és ilyen közel még nem voltam a motoromhoz. Jajaj istenem, már csak 48 óra! Kapkodásba kezdtem. Az üres lakásban nem botlottam meg semmiben. Csak egy dolog maradt a nappali közepén, 7 éve anyósomtól születésnapomra kapott Mao Ce-tung mellszobor, nyakában pirospaprika füzérrel, amely állítólag szerencsét és hosszú, békés házasságot ígér.
Délután lemostam a motort. Száradás alatt, hogy ne pocsékoljam értékes időmet, leugrottam egy Internetkávézóba, megnéztem az időjárás előrejelzést. Rosszabbodik. Hófúvást ígérnek, -10 fokot, a tél utolsó napját. Hétfőtől 15 fok, napsütés. De engem nem ilyen fából faragtak. Hogy nincs itthon senki, nagyon kemény vagyok! A motor megszáradt, a motor elől az akadályokat a költöztetők elvitték, behoztam a lemaradásom, minden rendben. Nyugodt szívvel hajtottam álomra a fejem a garázsban. Nem tudtam elaludni. Csak néztem a plafont. És a vasárnap járt a fejemben. Vasárnap, hosszú hónapok után, rövidebb úton, odébb tolom a motort! Éreztem az adrenalint, a vágyat, a szabadság érzését, bizsergett mindenem. Aztán kiderült, csak a hangyák. Miután Chemotox spray-vel befújtam az egész garázst, azt hiszem, megint elájultam. Álmomban a sztyeppéket jártam, tavaszi szellő fújta az arcom, lágy harmatos fűvel borított mezők ölelik körbe a szerpentineket, érzem a fák illatát, sisak nélkül motorozom, ekkor felriadtam, hogy anyósom lehet, a sisakom is elvitte, de szerencsére a helyén volt! Szerencsére reggel volt, mert nem tudtam volna visszaaludni.

6. nap, szombat, 1 nap a tolásig.

24 óra. Az ember azt kérdezi, sok, vagy kevés? Minden perc egy örökkévalóság, de minden óra csak percnek tűnik, ha szorít az idő. Eldöntöttem, ma mindent előkészítek, reggel csak tolni kelljen. Ugye, mint minden normális motoros, listát készít, nehogy valami is kimaradjon, de hát az az íróasztalomban a fiókomban volt, amin most anyósom a körmét reszeli dekopírral. Emlékeimből élve megkezdtem higgadtan, nyugodtan a felkészülést. Átfutottam a motorozás felsőfokon című könyv, kanyarodásról szóló fejezeteit, mivel kicsit balra akartam tolni a motort, nem előre, mert ha kitavaszodik, jobb pozícióból várhatom az első indulást. Na, ezek után felpörögtek az események. A Bostoni meteorológiai központból befutottak az első hírek. Csak -9 lesz, és változó irányú viharos széllel.
A garázskapu megolajozva, villanykörte kicserélve, 1:100 arányú térképeket a falra ragasztom. Tartalék csizma bekészítve, csak az eredetit nem tudom, hova tettem. Mindegy, nem foglalkozunk vele, szorít az idő. Guminyomás rendben, hűtővíz megfelelő szinten (ezt Zalában sörnek is ejtjük, tehát tele a láda kifejezéssel is használhatjuk). Padló feltörölve, világítás rendben. Ruha a mosodában………………… A ruha. Szombat van. A mosoda zárva. És ha betörnék? Csak nincs riasztó! Ki az a hülye, aki betörne a mosodába? Megpróbálom humánusabb módon. Felhívom a mosoda vezetőjét, 24 km-re lakik, bejön autóval, de az üzemanyagot ki kell fizetnem.  másfél órát késik, mert félúton visszafordult a riasztó kódjáért, ugyan is –elmondása szerint- a legmodernebb riasztó van felszerelve. Megkapom a ruhát. Azt mondja, nem kell fizetnem, mert nem tudják mi történhetett, de valamitől összement. Mindegy, majd reggelig lefogyok (végül is a sámán levette az átkot) csak hagy menjek, szorít az idő. A kiszállásért 9000.- forintot kért, de hát mint tudjuk, a motor luxus, költségekkel jár, tudtuk, mikor megvettük, így nem vitatkoztam. Hazaérve beöltöztem, ne kelljen reggel ezzel vesződni, de a ruha gyerekmérete miatt mozgásra képtelen állapotban találtam magam. Lehámoztam magamról, egyszer kemény leszek, felszerelés nélkül odébb tolom a motort, bár ezt senki nem látja, így magamnak bizonyítok, de hát az egész erről szól. A bizonyítás, és a keménység, a magunkba vetett hit. Bezsíroztam a sztendert, még egy utolsó ellenőrzés a csillapítóknál, rugós tagoknál. Az emelt díjas hívószámmal rendelkező Földrengésügyi, és Mérési hivatal szerint, a seismograph biztosít arról, hogy probléma mentes tolás lesz. (miért emelt díjas? ) Jogosítvány rendben, forgalmi nem annyira, de majd felhajtom a rendszámot. Besötétedett. A csendet csak a 110km/h-ás északi szél és a kidőlt fenyők reccsenése töri meg. Nem tudok megint aludni. Jár az agyam, mit felejtettem el. Aztán eszembe jut, miért is csinálom, miért is vállalkozom erre az egészre. Mert ne egy helyen álljon, nyomódjon a gumi egész télen, hogy be kell indítani, mert a kipufogó, meg a pára, meg ilyenek. Nem vagyok műszaki ember, hiszek a szakembereknek, megcsinálom. Odébb tolom, és ha nem is sikerül mind a tervezett 3,9mm-t, de valamennyit előretolom, hiszem, a kihívás pár órára van tőlem, élmények sora vár rám. Már csak pár óra. Hajnalodik. Azon töröm a fejem, hogy a gurultam egy rövidet, vagy a túrabeszámolókba írjam. Hajnali 3h. Felhívom a moderátort, nem veszi fel.  Persze, ők lehet, holnap nem keménykednek, nem veszik elő a motort, alszanak.  Hallom, a tök részeg molyok most költöznek a szomszédba, mert éhesek, fáznak, és a Jägermeister is elfogyott. A nem csak egyszer tettem a kezem a csöcsödre című kaláka dallal búcsúznak a háztól, én velük énekelek. Észre sem vettem, mikor aludtam el.

7. nap, Az tolás napja!

A tűzoltó autó, tolatásra figyelmeztető tolatólámpájának lambadázó hangjára ébredtem. -5 fok van a garázsban. A szomszédot most szabadítják ki a hó alól a tűzoltók, a szél miatt a kémény rádőlt hólapátolás közben, nehéz dolguk lesz. Hihetetlen, hogy holnap +15 fok lesz. Mindegy. Nem tántoríthat el semmi. Ledobom az órám, mert az idő mostantól másodlagos (meg mint ha egy filmben is láttam volna  ) én a tolásra összpontosítok. Megteszem, mert ez az életem, erre születtem, motoros csak úgy nem lesz az emberből, végül is a vérem hajt, erre születni kell. Elgondolkozom, milyen jó azoknak, akiknek bakon áll a motor, nem kell odébb tolni, most a családjukkal a meleg szobában a kandalló előtt játszanak a gyerekekkel, és sül az ebéd a sütőben. De mit tudnak ők a motorozásról…….. Mert évente kétszer felmennek a Glocnerre, meg megtesznek évi 15-20 ezer km-t?! Bemennek egy boltba és lezser, sznob módjára vesznek egy rohadt tartó bakot télre?! Ekkor elsírom magam. A könnyeim között meg-megcsillan egy motoros tartó bak árnyéka. Sírva gondolkozom, hogy mit tegyek. Nem ettem 6 napja, fázom, fáj a fejem, és kimerült vagyok, a családom elhagyott. Összeszedem magam, könnyes arccal odébb tolom a motort 3,9 mm-el, közben remegek az éhségtől, idős koromban fájni fog mindenem, de megtettem. Leülök az internet elé, hogy megírjam, hideg van, de én kemény vagyok és ÉN, odébb toltam a motoromat 3,9mm-el.

(ja, jövő héten vasárnap kimegyek a kapuig. Majd jelentkezem, mert holnap költözik haza a család, de pssszt, ők nem tudják, az hosszabb, több szervezést igénylő túra lesz)

Zizi