Hosszú hétvége a Horvát tengerparton kicsit másképp. PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Laca07   
2008. május 08. csütörtök, 22:11
Még márciusban elkezdtünk szervezni valami túrát erre a hétvégére, adott volt, hogy hosszabb útra kellene menni, kihasználva a négy szabad nap adta lehetőséget. Felmerült Erdély, de leszavaztuk a bizonytalan hőmérsékleti viszonyok miatt. Ekkor régi barátom, Gergácz Laci (aki látva pezsgő klubéletünket már regisztrált oldalunkon Geri62 néven, annak ellenére, hogy most vett Varaderot), bedobta, hogy menjünk a Horvát tengerpartra. Mivel én már tudtam, hogy Ő komoly szervezőképességgel rendelkezik, teljes mértékben rábíztam magunkat.

Adott volt a lehetőség, hogy induljuk a túra hivatalos részével Zalaegerszegről, mivel Geri ott lakik. Az utazókeretbe jelentkezett a VSCH-ból jogace, Pepe és én. Természetesen mindig ott van egy ilyen úton a „ha”. Pepének az utolsó pillanatban bejött egy halaszthatatlan meló, így lemondta az utazást.
Az utolsó munkanapon (30-án) du. 2-kor találkoztunk jogace-val Kerecsendnél, útra indulva Zalaegerszeg felé. A terv az volt, hogy kerüljük el az autópályát, 3-as főút Pestig, utána 7-es, majd Fehérvár után a Veszprém –Tapolca - Hévíz – Zalaegerszeg útvonalon közelítünk az esti sörünk felé. Az útvonallal nem is volt probléma, nem úgy a pesti csúcsforgalommal, a ballagási tömeggel, no meg némi kis esővel. Rendkívül rossz szintidőt futva este fél 9-re értünk Egerszegre.
Az eredeti útiterv úgy szólt, hogy a tengerparti motorozás a fő cél, és közelítsük meg autópályán. Javasoltam, hogy inkább menjünk mellékutakon, mint utóbb kiderült ez nagyon jó döntés volt.
Este még utolsó pillanatban beesett egy régi évfolyamtársunk Rezső (BMW 1150GS), pótolva a Pepe által hagyott űrt. Reggel meg kellett még várni bakonyi erdész barátunkat Jasint (Honda Varadero), aki feleségestül érkezett, végül is kellett valaki, aki mosogat majd az apartmanban. A várakozási időt a motorok takarításával és "üléspróbával" ütöttük el.



üléspróba:



Fél 12-kor indultunk el a göcseji dombokon keresztül Rédics irányába. Igen szép és kellemesen kanyargó utakon jutottunk el a határra, ahol átszáguldottunk nyilván ellenőrzés nélkül. Szlovéniát hamar letudtuk, jött egy rövid határellenőrzés horvát részről, és elkezdtünk egy kellemes mellékutas kalandozást Horvátországon keresztül.
Időnként kerültük az esőfelhőket, mondván inkább legyen hosszabb, de száraz az út.
Az út végig rendezett kis falvakon vezetett keresztül, már-már az Alpokra emlékeztetett. Az egyik ilyen kicsi, majdnem egysávos úton az egyik kanyarban egy felújítás alatt lévő vár került elénk.



No ezt le kell fényképezni, gondoltuk, és megálltunk, annál is inkább, mert az úton keresztben volt egy „átmenő forgalom tilos” tábla. Arra jött egy helyi vagány, akit kérdeztem, hogy lehet-e tovább menni, erre Ő mondja, hogy mózsna. Gondoltam akkor, hogy minden ok, fényképezgetjük a várat, mire lenézve az útra, kiderült, hogy az kb. 30 méter hosszan le van szakadva, alatta 5m mély szakadék, és kb. 1m-en lehet elmenni. Legyőzve páni félelmemet gyorsan leereszkedtem, persze szigorúan előre nézve.

egy kis izgalom:



Végül is ilyen utakon haladtunk a tenger felé, a végén a felhők olyan alacsonyan voltak, hogy egy kicsit sikerült elázni. A Garmin 550 megint tudott újakat mutatni, még úgy is, hogy két motoron is az volt, ugyanazzal a szoftver-rel, természetesen kétfelé mutatta a „helyes” utat.
Fél 8 körül értünk Crkvenica-ra, ahol azért helyrebillent a lelkivilágunk a felhőből kijőve, mert a tengerpart mégis csak tengerpart. A napot pizzával és némi sörrel sikerült tökéletessé tennünk.

szerettük:



Másnapra pihenésképpen egy rövidebb túrát terveztünk a KRK-szigetre. A szigetre egy 1430 m hosszú hídon tudunk bemenni.  Az áthajtásért 20 kn/motor kell fizetni.  Kicsit tekeregtünk és Nivicin keresztül jutunk Malinskába. Onnan Milohnicin keresztűl Krk sziget fővárásba Krk-re érünk.



Itt eltávolodunk a motoroktól és a kikötőben körülnézünk. Jasin, aki mindig éhes javasolja, hogy együnk valahol halat. Mivel ma nem sietünk beülünk egy étterembe, ahol többen csevappal oldjuk meg étkezésünket.



A következő úti célunk Baska. A sziget legszebb városának tartják. Útközben kicsit off-roadozunk, mivel útfelújítás van. A tengerparton 39 fokot mutat a hőmérő, áztatjuk a lábunkat a tengerben. Felmegyünk a hegy tetején lévő templomhoz, ahol igen szép kilátás nyílik a tengerre.

A csapat:



Mivel itt más út nincs, ezért visszamotorozunk a hídra. Táv.:174 km.
Ez a nap  a teraszon való esti sörözéssel és anekdotázással telik, mivel a hat utazóból öten Sopronba jártunk, így volt mit feleleveníteni.

Szombaton reggel viszonylag korán, 9-kor indulunk Rijeka irányába. Rijekán (egy nem túl vonzó ipari város) keresztülhaladva indulunk az Isztriai félszigetet körbemotorozására, végig a tengerpart vonalát követjük. Érintjük Opatiát, és elmegyünk egy menetben Pulába. Megnézzük az Anfiteátrumot:



körbefényképezzük, majd indulunk Porecbe. Útközben megállunk a Limski-kanal-nál, itt isteni füstölt sajtot vásárolunk.

Cheesman és a füstölt sajt:

 
Porecben kb. két órát töltünk, a belváros igazán sok szép látnivalót nyújt, szűk utcáival, templomával.
Falatozás:



és pihenés:



Belecsöppentünk valami helyi maffiafőnök szerénynek nem mondható esküvőjébe, majd elindulunk hazafelé. Az útvonal megint mellékutas volt, keresztülszeltük az Istriát, hegynek fel- hegynek le. Jártunk egysávos utakon, egy nagyon szép fennsíkon, érintettük a Szlovén-határt is. Az út vége felé egy kis eső borzolta idegeinket, de mivel ezen a túrán jól működött az esőűző varázsigénk, ezt is gyorsan letudtuk.
Crkvenicán már szokásosnak mondható éttermünkbe tértünk be, és a régen vágyott szardella-evés is bekövetkezett:



Este szolídabb sörözést abszolváltunk, mivel másnap korán akartunk indulni.
Vasárnap pontban 8-kor indultunk jogace-val, mivel a hazaút hosszúnak ígérkezett. A többiek közelebb laknak így lelkesen integettek nekünk.
Felültünk az autópályára, és újra konstatáltuk, hogy a horvátok mennek el mellettünk, mint a gyorsvonat. Építik az autópályákat, hegyen-völgyön keresztül, nem akadnak fel egy vögy-hídon. A legjobban elkeserítő az új M7-es volt, amelyen nem volt pl. benzinkút, így le kellett mennünk a Balaton-partra tankolni.
Ami külön öröm volt, hogy tanult kollégám megláthatta a Köröshegyi völgy-hidat, sőt végig is motorozott rajta.
Én du. 3-ra, Pali pedig 4 óra körül ért haza.
Ha van valakinek 4 napja, menjen el egyszer motorral Horvátországba, de csak szigorúan mellékutakon

Üdv
Laca

Módosítás dátuma: 2008. május 08. csütörtök, 22:13