Évadzáró 2016 - Hévíz, Őrség, Szlovénia, Ausztria PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: tjhooker   
2016. október 27. csütörtök, 10:22

A 90-es évekbeli fiatalkori önmagamra emlékezve nosztalgikus hangulatban léptem oda a Vidám Vakegerek nevű étterem (ahol ötórai bicskázásra jön össze az úri közönség) zenegépéhez. Kiválasztottam a Pet Shop Boys-tól a Go West zeneszámot, majd mikor megszólalt a zene, az asztaltársaság felé fordulva cinkos mosollyal megkérdeztem: Nos, készen álltok?!

Enci, Évi és Immo rémülten nézett, nem tudták mire vélni a kérdést, ráadásul nem voltak tánchoz öltözve. Az igazat megvallva nekem meg sem fordult a fejembe, hogy felkérjem bármelyiküket is, hisz a protektorokkal kitömve, motoros csizmában a robottáncon kívül mást nem nagyon tudtam volna előadni, de azt viszont nagyon!

Azért egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mégiscsak nyomok egy szólót az asztalig, de aztán elhessegettem ezt az ötletet, mi van, ha nem tudom abbahagyni?! Ezért csak leültem az asztalhoz és azt mondtam, naaa akkor tervezzünk!

Az asztaltársaság hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy elmarad az ötórai svédtorna és helyette végre a Clubgyűlésen közösen kijelölt Nyugati égtáj felé fordíthatjuk fénylő orcánkat és
fényes tekintettel az évadzáró minden elvárásának megfelelő célpontokat és szállást kereshetünk 2016 év őszére.

 

evadzaro001

Kupaktanács

 

A szállás felkutatását és tesztelését Enci és Immo vállalta magára. Nem is okoztak csalódást, sikerült nekik Hévízen egy nagyon kellemes és kulturált wellness panziót találniuk.

Rám maradt a motoros túra összeállítása és mivel a fürdőzéssel egybekötött hévízi elszállásolás komoly konkurenciát jelentett, így fel kellett kötnöm a gatyámat, hogy a túrán ne egyedül vegyek részt szégyenszemre!

A meghatározott 300 kilométeres limitbe sikerült belepréselnem, Kutya azaz Pulai László kedvcsináló túraleírásából ötletet merítve a Vas megye délnyugati szögletében található Őrséget, egy kis Szlovéniát és Ausztriát.

A mindennapi híreket átszövő migránsválság miatt bevezetett határzárak és szigorított ellenőrzések miatt biztosra akartam menni, ezért miután összeírtam a látnivalókat és megterveztem a túra útvonalát, tavasszal úgy döntöttem, hogy Évivel lejárom az útvonalat. Alsórendű utakon lévő, elhagyatott határátkelőhelyek beiktatásával sikerült is úgy összeraknom a gurulás útvonalát, hogy a háromszori határátlépés egyáltalán ne okozzon gondot, sem a Magyar-Szlovén, sem a Szlovén-Osztrák, sem az Osztrák-Magyar határon, noha ez utóbbinál az ideiglenesen telepített konténernél posztoló rendőrök azért elég szúrós tekintettel figyelték feltűnésünket, de mivel kifelé léptünk az országukból, így nem foglalkoztak velünk.

Két szervező társam Enci és Immo nyáron felvetette, hogy járjuk le közösen még egyszer az útvonalat, mert ők is szeretnék látni, hogy mit sikerült összeraknom. Én figyelmeztettem őket, hogy budapesti indulással 700 kilométer lesz a vége, de ők nagyon eltökéltek voltak, így végül nekiindultunk.

A túra feléig nem is volt semmi baj, de a nap vége felé Enci már csak azt hajtogatta ritmikusan, hogy „Na ez, ezzz, azért nagyon durva, nagyon, nagyon, naaagyoonn duuurrrrvaaaaa”!

 

 evadzaro002

Célpontok csekkolása


A mindig óvatos és megfontolt Immo is feladva elveit és fogyasztási normáit, koppanásig tekerte a gázmarkolatot, hogy minél előbb otthon lehessenek. Az utolsó etapnál beálltam Balatonakarattyán a benzinkúthoz, hogy az autópályára felhajtás előtt még megtankoljam a paripát, Immo azonban nem állt oda a kútfejhez. Kérdeztem, hogy te miért nem tankolsz?!

Kibírja ez még hazáig, mondta.
Immo! Több mint száz kilométer van hátra, ha kifogy a benzined, nem fogok neked segíteni! Az autópályán nem lehet visszafordulni, tolhatod a motort a legközelebbi kútig egyedül!
Jó, akkor tankolok, mondta, kicsit duzzogva, majd elhűlve nézte mennyi benyát nyel el a tankja az erőltetett tempó következményeként. Hát ez nem is lett volna elég hazáig, morfondírozott.

Én meg megnyugodtam, hogy nem kell mentőangyalt játszanom, mert természetesen nem hagytam volna magára, de muszáj volt erélyesnek lennem, hisz tudtam jól, hogy Immo, ha tehetné vitorlázva tenné meg az út nagy részét, hogy a fogyasztási rekordja ne sérüljön. Közismerten jó pár csúcsot tart a klubban, például senki sem tudta rajta kívül még megközelíteni sem a gyári gumi garnitúrával a 30 ezres kilométer futásteljesítményt, nem hogy meghaladni azt, senkinek sem tart ki olyan sokáig a fékbetétje, mint neki, a fogyasztási rekordjai legendásak és ugyanakkor megdöbbentőek.

Az úriemberhez méltatlan vádakat szóra sem méltatja, miszerint a garázsba középsztenderen, sebességbe rakva alapjáraton tekeri bele a kilométereket, illetve, hogy gépzsírral keni a gumit, az extrém futásteljesítmény elérése érdekében.

Mivel azóta sem sikerült fogást találni rajta, így az őt körbelengő mítosz és rejtély egyre csak nő.

Immo nem a kanyarokban feszegeti a határait, helyette a tank behorpadásáig tartó benzin kimotorozásában keresi az izgalmakat. Megfontolt, nyugodt, higgadt vezető, saját bevallása szerint egyszer lépte csak át a megengedett sebességhatárt, de azt is csak 10km/h-val, mikor az autópályán nem átallott 140-el haladni. Végül azt is megbánta, mert a megnövekedett fogyasztás miatt kifogyott a benzin a motorból, még ott az autópályán, szerencséjére V2Tomi arra járt és kisegítette.

Nos nem szerettem volna, ha ez megismétlődik!

A nyár elmúlt és beköszöntött az ősz, Immo az utolsó napokban felhívott, hogy műszaki probléma miatt végül kocsival jönnek! Ejjjj, hányszor mondtam, hogy ne tépd a szarvát, nem sportgép ez, poénkodtam vele, de azért nagyon sajnáltam, hisz tudtam, hogy nála jobban kevesen vigyáznak a motorra.

Eljött végre a várva várt nap! Ahogy az várható volt, a pénteki leérkezés után és bechekkolást követően mindenki a wellness részlegben kötött ki, köztük természetesen jó magam is és önfeledten pancsikoltam a többiekkel együtt, akárcsak egy gyerek.

evadzaro003

Bubifürdő

 

evadzaro004 

Zsong a csapat a vacsoránál


evadzaro005

Egész hétvégén csak a miénk volt a panzió


Másnap reggel kiderült, hogy az aggodalmam alaptalan volt. Induláskor teljes létszámmal, sőt vendég túrázókkal kiegészülve vághattunk neki az Őrség felfedezésének.

 

evadzaro006

Wellness panzió Hévízen

 

Gyönyörű napsütésben való önfeledt motorozásunkat Zozohooo folyamatosan rögzítette sportkamerájával, de sajnos nem volt egyedül ezzel a foglalatosságával, ugyanis az ez évre meghatározott állami bevételek teljesítése érdekében kirajzottak a Zala és Vas megyei sünök is, így utunkat traffipaxok és telepített kamerák cserkészték árgus tekintettel.

A baljós előjelei alapján szándékomban állt a 76-os úton lévő panoráma kanyarokban az előírt 60km/h-ra lelassítani, de úgy éreztem, hogy ez elviselhetetlen nagy kínzás lenne magammal és a túratársaimmal szemben, így inkább megtartva az utazó sebességünket a kanyarokban, fülígérő szájjal bűnbevittem a csapatot. Az egyik kanyar után az útszélén strázsáló sünök szemből élesített fotoaparáttal vártak, de a hátul lévő rendszámok miatt nem jelentettek ránk veszélyt.

Remélem a túra után senki sem kapott ajándékcsomagot a rend éber őreitől és talán az Egyház sem ítél örök kárhozatra tettemért, hisz örömöt okoztam sok jóembernek, ami Istennek tetsző cselekedet!
Talán még teljes feloldozást is nyerhetek, hogy itt a beszámolóban meggyóntam bűneim! In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen.

Az őrség előtt Zalacsében csináltunk még egy közös fotót az útszélén szalmabálákból és autógumikból készített Minyonokkal, majd a sárga „rosszfiúkat” hátrahagyva tovább indultunk az Őrségbe.

 

evadzaro007

Minyonok Zalacsében

 

Zalalövőnél értük el az Őrséget, a tájegység az elnevezését az itt élő őrökről, őrállókról kapta.

Anno itt a nyugati „kapunál” kellett számítani leginkább az ellenség betörésére, ezért a honfoglaló magyarok avarokat, székelyeket és besenyőket telepítettek ide, akik a folyók elmocsarasításával, a járható utak elzárásával korszerű biztonsági védelmet hoztak létre, a gyepűt, amelyre a környéket szemmel tartó őrséget telepítettek.

 

evadzaro008

Őrségi lankák

 

Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki házcsoportjaikat, ezek voltak a szerek, ami több ház, kisebb csoportokban való építését jelenti.

 

evadzaro009

Szer

 

Ezek a néhány házból és a hozzátartozó gazdasági épületekből, udvarokból álló település részek a nevüket az ott élő családokról, vagy a természeti viszonyaikról, esetleg valami helyi jellegzetességről kapták (pld. Felsőszer, Templomszer). A szerek együtt alkották a községeket, melyek nagy része 2-4 szerből állt.

A Zala és a Kerka közötti 18 őrségi falu lakossága a királyi vármegyéktől független szabad harcosok voltak és mint őr, vagy íjász teljesített katonai szolgálatot.

Az itt élő népek élete évszázadokon át harcról, küzdelemről, hűségről szólt nagyon kevés kiváltságért cserébe. A IV. Kun Lászlótól 1284-ben kiállított kiváltságlevelük 106 őrálló családot sorolt fel a 18 településen. Utódaik döntő többsége ma is ugyanezen falvakat lakják, s ez egészen egyedülálló jelenség a magyar történelemben!

Sajátos hangulatát mind a mai napig megtartotta ez a vidék, hagyományait még mindig hűségesen és büszkén őrzi.

Az Őrségben barangolva Pankaszon megtekintettük az 1755-ben épült szoknyás haranglábat, amely az őrségi népi építészet jellegzetes építményei közül a legrégibb és leglátványosabb.

 

evadzaro010

Szoknyás harangláb

 

Innét átmotoroztunk Őriszentpéterre az Őrség központjába, ahol megnéztük az Árpád-kori Szent Péter templomot.

 

evadzaro011

Árpád-kori Szent Péter templom

 

Útban a skanzen felé betértünk Szalafőn a Balogh Családi Gazdaság rétesházába, ahol isteni házi jellegű, saját készítésű, helyben sütött friss meleg rétesekkel vártak.

A réteseket 500 Ft/db áron kínálták, ami elsőre kicsit drágának tűnt, de mivel igencsak termetesek voltak és már egy is nagyon laktató volt, így túlzás nélkül mondhatom, hogy megérték az árukat.

 

evadzaro012

Rétesház

 

Jó logisztikusként biztosra mentem, ugyanis még a túra útvonalának előzetes bejárása során szembesültem vele, hogy a rétesház készletét képes akár egy ember is felvásárolni az orrom előtt, mikor a fél falu részére vásárol a kínálatból, ezért, hogy ne kerüljön veszélybe a boldogsághormonunk kielégítése ebből a forrásból, megegyeztem a tulaj feleségével, hogy előzetesen leadom neki milyen és mennyi rétesre lesz igényünk. Ehhez Menyus nyújtott aktív segítséget a V-Strom fórum szervezőjében kitett mutatós táblázattal.

A túrát megelőző este elküldtem a gazdaság háziasszonyának a 25 darabos rétes igényünket, hogy lássa komolyak a szándékaink. Tettem ezt mind annak dacára, hogy a párom mondta, hogy csak ne küldözgessek semmit a hölgynek, mindenféle komoly szándékkal, mert még számolunk, hiába mondtam, hogy nem kell, én már összeszámoltam mindet!

 

evadzaro013

Rétes és a hangulat kiváló

 

 evadzaro014

A réteseknek esélyük sem volt

 

A rétesház mellett lévő olajsajtoló műhelyben hungaricumként megnéztük, hogyan nyerik ki a különböző magvak éltető nedűjét, hogy mindenféle vajákos gyógyírt kínáljanak a csökevényes bajainkra. Igaz, már nem a hagyományos kézi sajtolóval végzik a tökmagolajütést, mert ide is betört a modern technika, de azért még manufakturálisan és barátságos környezetben teszik.

Alkalmi kóstolót is tartottak nekünk, ahol lehetőségünk volt kiválasztani a kitett mintákból, hogy melyik az eredeti frissen sajtolt tökmagolaj és melyik a boltban kapható ízesített napraforgóolajból készült silány hamisítvány. Sajnos a kvízen mindannyian elbuktunk, ugyanis az aromásabb hamisítványt választottuk. De mint kiderült ezzel nem vagyunk egyedül, mások is tévednek. A vidám kis eszmecsere után vásároltunk is egy pár üveggel az eredeti tökmagolajból az otthoni almáriumba.

 

evadzaro015

A rétesháznál kicsapott, legelésző paripák

 

Enciék csomagoltak mindenkinek az útra elemózsiát, így a rétesen kívül eszünkbe sem jutott, hogy a térség gasztronómiai érdekességei közé tartozó dödölle, prósza vagy langalló után nézzünk.

A rétesház után átvágtattunk Szalafőre, ahol szerettük volna megtekinteni az Őrség legtöbb népi értékét őrző skanzent, ami igazából nem is skanzen, mint azt tanult kollégámtól, Batustól és kedves nejétől Katitól megtudtam, hanem népi műemlékegyüttes. Ugyanis itt egy egykoron valóban létező települést tekinthetünk meg, míg a skanzenben tájegységenként, utólag felépített épületek találhatók. Hoppá! Ma is tanultam valamit!

 

evadzaro016

Őrségi Népi Műemlékegyüttes

 

Batus, még a túra szervezése során felajánlotta párja nevében annak szolgáltatásait!
Naaaa ez így nagyon sexistán hangzott, tehát akkor még egyszer!
Szóval, Kati néprajzos és mint az Őrség titkainak fő ismerője ajánlkozott egy kis idegenvezetésre.Pont!

Az eredeti terv alapján szerény kis jutalék ellenében a szereknél tartott volna egy kis zenés-táncos előadást azok történetéről, a látványos revühöz tízezres alapon lehetett volna csatlakozni.

De végül erre nem került sor, mert Szalafőn hatalmas tömeggel és útmentén parkoló rengeteg járművel találtuk szemben magunkat. A kihelyezett őrök jó fejek voltak, így beengedtek minket egészen a központig, ahol kiderült, hogy az őszi Tökfesztivál kapcsán éppen a Magyar Televízió M1 csatornájának stábja forgat a helyszínen.

 

evadzaro017

Füstöskonyhás ház

 

Az elénk táruló sokaság és a várhatóan időben elhúzódó látogatás miatt letettünk a füstöskonyhás ház, a néprajzi kiállítás és Kati (néprajzi) titkainak feltárásáról, inkább visszapattantunk a lovakra és az őrök leszármazottait hátrahagyva kalandozó őseinkhez híven megcéloztuk Szlovéniát és Ausztriát.

A határ felé tartva eltűnődtem a történelmünkön, az örökségünkön. Lehet, hogy itt az utak átlagosak, és a látnivalók talán kevésbé izgalmasak, mint a szomszédban, mégis jó itt lenni, látni, felfedezni a magyarság múltját, élvezni a páratlan szépségű tájat, végigmotorozni az apró kanyargós utakon, melyek kis hangulatos szerek mellett visznek el, magunkba szívni az erdők fűszeres illatát, hagyni, hogy magával ragadjon és elvarázsoljon a táj.

Szlovéniába átlépve a már a jól megszokott gondozott utak fogadtak. A Vendvidéki-dombság területén lévő Péterhegynél (itt forgatták az RTL Klub realityisóját, a Farmot) Észak-Nyugat felé kanyarodtunk a 721-es útra, Ausztria felé.

A 721-es út a közforgalom számára ugyan megnyitott, de a négykerekűek által mégis ritkán használt R7-es kerékpárút. Az erdők mélyén fel-le kanyargó aszfaltcsík hibátlan minőségű és olyan szűk ívekkel tarkított, hogy ilyet legfeljebb a Dolomitok legeldugottabb zugaiban lát az ember.

A kacskaringós aszfaltútról a kertek alatt átkeltünk Ausztriába, ahol a határtól mintegy 40 km-re lévő, a környék egyik legimpozánsabb erődjét a Riegersburg-ot vettük célba.

Közel fél kilométer magas vulkanikus sziklán trónoló vár lenyűgöző, felépítése és elhelyezése kísértetiesen emlékeztet a korzikai Corte és a felvidéki Árva várára.

 

evadzaro018

Riegersburg vára

 

A várat gyalogtúrának is beillő sétával is megközelíthettük volna, de mi az idő rövidsége miatt a 4+2 (return) ejróba kerülő Siklót választottuk. Fenn a várban lévő bazárban vásárolhattunk mindenféle csecsebecse mellett, várat ábrázoló matricát is, amit a parkolóba visszaérve azon nyomba fel is ragasztottunk a túradobozokra.

 

evadzaro019

Felvonó a várba

 

A tizenkét ejrós beugró ellenében megcsodálható XVIII. századi boszorkányüldözésre emlékező kiállításra részünkről már nem volt nagy kereslet. Két okból is, egyrészt a tárlat folyamatosan frissülő, ezért mindenki féltette élete párját, másrészt a várudvaron ingyen megtekinthető volt a helyi kovácsmester munka közben, a várárokban az ott élő mangalica populáció és a felső várárokban pedig a hihetetlen már-már UV zöld színben pompázó vízben úszó hatalmas narancs színű aranyhal, akitől a bátrabbak akár kívánhattak is.

 

evadzaro020

Fegyverkovács munka közben

 

A vár páratlan szépsége, hangulata magával ragadó volt, a túltengő érzelmeket és gyönyört már csak az Enciék által készített és csomagolt elemózsia elfogyasztásával lehetett fokozni, amit a parkolóban, annak rendje és módja szerint meg is tettünk, majd tovább folytattuk a portyázásunk a sógoréknál.

 

evadzaro021

Nasi a parkolóban

 

Riegersburgból eljövet észleltem, hogy két őzike közelített balról az út felé a mezőről, cikáztak a fejemben a gondolatok, lassítsak, vagy gyorsítsak, melyik lenne a helyes?! Végül nem tudtam dönteni, így maradt az utazó tempó, de azért bal karommal rámutattam a sutákra, remélve, hogy a reakciómat követik a mögöttem jövők is, így mindenki felfigyel rájuk, majd nyomtam a dudát, hogy a vadak visszariadjanak az úton való átkeléstől.

A láncreakció sajnos nem volt teljes, de a következő pihenőnél azért többen állították azt, hogy látták, mint amennyien nem, az aranyos kis állatokat.

A mező melletti útról felkanyarodtunk egy miniszerpentinre, aminek a legmagasabb pontján balra tekintve még egyszer elénk tárult a Riegersburgi vár csodálatos panorámája.

Lassítottam és felállva a motoron a neonáci gyanús bélyeget bevállalva, a karlendítéses ráutaló magatartást ismét bevetettem, abban a hitben, hogy láncreakcióként a sor végéig eljut a jelzésem.

A visszapillantó tükörbe tekintve szomorúan állapítottam meg, hogy az akcióm több-kevesebb sikerrel járt, így csak remélni tudtam, hogy sikerült mindenkinek megtekinteni a várat és nem suhantak el a látvány mellett, miközben felháborodva berzenkedtek a viselkedésem miatt!

A domb másik oldalán, a lejtőn lefelé, egy igazi elnyúlt tempós kanyarvadászat várt ránk, ahol el is engedtük egy kicsit a gyeplőt. Az úton kényelmesen döcögő osztrák chopperes, -jobb a békesség alapon-, előzékenyen lehúzódva elengedte a Magyar gépesített lovasalakulatot, miközben felderengett neki valami homályos emlék gyermekkorából, mikor is a kalandozó, hátrafelé nyilazó Hongrois ogrékról tanultak!

Végül megérkeztünk Németújvárra, ahol a tájból kiemelkedő vulkanikus eredetű hegyen álló vár az egész környéket uralta impozáns látványával. A település a trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásának székhelye volt, a felette lévő várat, (ami a Batthyány család ősi fészke volt) sohasem tudta bevenni ellenség, (A vár alatti településen született 1921-ben Csákányi László színművész.)

 

evadzaro022

Németújvár

 

A várba már nem mentünk fel, csak megálltunk alatta egy kis pihenő erejéig.

Gyorsan számvetést végeztem és szomorúan konstatáltam, hogy hiába ügyeltem rá, hogy időben megérkezzünk és elinduljunk a köztes helyszínekről, a feszített tempó ellenére, már nem fér bele, hogy felkeressük a tőlünk Északra található Margit kilátót és/vagy az Írottkő kilátót is.

Így Kelet felé kanyarodtunk, a még közel 100 kilométerre lévő Hévízi szállásunk felé.

 

evadzaro023

Németújvári pihenő

 

Sikerült még világosban visszaérni a szállásra, ahol a felfűtött szauna, a melegvizes pezsgőfürdő és az úszómedence csak ránk várt, így vacsi előtt még megszálltuk a wellness részleget, hogy az út porától és a túra során gátlástalanul, de célirányosan használt rendőrsípommal okozott stressztől maradéktalanul megszabaduljunk.

 

evadzaro024

Alapozás az esti borozáshoz

 

A kellemes beszélgetéssel egybekötött vacsora elfogyasztása után elindultunk a borhegyre, ami Enci állítása szerint csupán 200-300 méterre található.

Ezt az út során, az eltelt idő és megtett távolság függvényében többen vitatták, mondhatnám, hogy kivétel nélkül mindenki. Egyedül csak én nem értetlenkedtem!

Én ugyanis a nők nagy barátjaként és tisztelőjeként koromat meghazudtolóan nagy tapasztalatra tettem szert a női lélek és mértékegységek kiismerése terén.

Gyakorló nőgyógyász és szívspecialista révén egy időben kísérletet is tettem balga fejjel, de mérnöki elhívatottsággal az SI mértékegységbe történő átváltáshoz szükséges értékek meghatározására, de aztán végtelen bölcsességgel rájöttem, hogy ehhez túl rövid az élet(em).

Így hagytam, hogy szabadon szárnyaljanak továbbra is a „csipetnyi, jó löttyintésnyi, maroknyi, ujjnyi, púpozott, csapott, kisebb, közepes, nagy, nagyobb, stb.” férfiak számára beazonosíthatatlan, kalibrálhatatlan értékek, így könnyebb (főleg) nekem és a világnak is.

Igazából mi férfiak is hibásak vagyunk a nők hosszmérték meghatározásának eltorzulásában, mikor hosszú generációkon keresztül azzal kábítottuk a női nemet, hogy a félarasznyi végtagunkra ráfogtuk, hogy az egy arasznyi, azaz nagyjából 20-22 centi!

Védelmünkre legyen mondva, hogy senki se állította, hogy férfi araszra gondolt, hiszen léteztek kisebb araszok is (gyermekarasz, női arasz).

Egyébként, ha hihetünk a mai trendi női magazinoknak, akkor teljesen felesleges megvezetnünk a párunkat, mert egyöntetű álláspontjuk szerint a méret nem számít, ………………..már, ha elég nagy.

Visszatérve a sétához és a konkrét matematikai feladvány megoldásához, azért annyi segítséget nyújtok az út megsaccolásához, hogy Szikus visszafelé taxit hívott és a sofőr nem panaszkodott, mikor az út végén a viteldíjat bezsebelte.

 

evadzaro025

Borospince a borhegyen

 

Végül is távolság ide vagy oda, szerencsésen odaértünk. Gabee párja Judit feldobta az ötletet, hogy kérjünk mazsola bort, ha már itt vagyunk, mert az nagyon finom!

Sajnos azt nem tartottak, de mi nem adtuk fel és miután már sokadszorra kértük a pincértől, ő rezignáltan már csak az örök klasszikus Bud Spencert idézte, azaz:
„A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!„

Azért ne kapja már fel mindjárt a vizet, mondtuk, ha nincs, nincs. Szóval akkor, mi a választék?
„Cserszegi fűszeres!”

Jó, akkor legyen az ....Ja, és csapjon mellé egy kis mazsolabort is, ha már arra jár...

 

evadzaro026

A hangulat töretlen

 

Végül csak nem kaptunk mazsolabort, de nem bánkódtunk, mert nagyon finom cserszegi fűszerest hoztak, ami tényleg zamatos és harmonikus íz világot kínált még nekem is, a borokhoz nem értő antitalentumnak is!

 

evadzaro027 

Igazi nyári este ősszel

 

Mivel Judit beletette a bogarat (vagy mazsolát?) a fülembe, itthon kénytelen voltam venni egy üveg görög mazsolabort kíváncsiságból. Finom, rendkívül édes, kicsit likőrszerű, markáns, nagytestű bor, jó magas 15%-os alkoholtartalommal, gyorsan fejbe is kólintott!

Őszintén megmondva a cserszegi fűszeres jobban bejött!

A szállásra visszaérve a keménymag, V2Tomi szponzorálásában még szétcsapatta a lájtos borocskákat egy kis házi pálesszel, majd mindenki nyugovóra tért.

Másnap levezetésként még csapatostul megszálltuk a káptalantóti vásárt, ami Ispán (a már mindenhol járt világutazó) állítása szerint ahhoz képest, hogy valamikor 5-10 őstermelő közös vállalkozása volt, igen csak kinőtte magát.

 

evadzaro028

Szürkemarha, mangalica

 

A vásárban az oszolj vezényszóra szétszéledtünk, majd később egyénileg, illetve kisebb csoportokban elindult a tagság haza.
Itt a vége, fuss el véle!

 

Epilógus:
Elég különleges túra volt, hisz épp a főszervezők nem tudtak rajta részt venni, tekintettel a paripájuk műszaki meghibásodására.

Igaz, hogy lélekben ők is velünk voltak, de hogy ne csak lélekben legyen így, ezért a túra után otthon összeállítottam egy kis képnézegetős videót az évadzáróról, amibe feketén-fehéren belecsempésztem őket is, a bejárás során készült fotókkal.


https://www.sportmotor.hu/video/yJnVUlKQS5O

Módosítás dátuma: 2018. február 08. csütörtök, 11:43