Tavaszi lehelet túra műtárgyakon keresztül! PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Alfi   
2015. március 27. péntek, 15:33

A műtárgy fogalma: „mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások)."

 

Nem temetném a motoros újságírást, mert rengeteg élményt köszönhetek a toll- és gázmarkolat-forgatóknak, nekem Mező Jani túraleírásai a kedvenceim – Szlovákia almáskertje I. – II. még ETZ-vel két személlyel megvolt két külön hétvégén vagy tízen valahány évvel ezelőtt -, és idén januárban olvastam a nyári Árpád vezér szigete túráját ami annyira megtetszett hogy el is határoztam tavasszal a nyomába eredünk. Kmenyus tavaly csinálta először a tavaszi lehellet túrát és idén javasolta hogy én szervezzem meg, úgyhogy kitűztem a boldogság napja utáni szombatot, mert hiába volt még addig két hónap de az időjárás előrejelzés nem írt tartósan 10 fokot előtte, ami sajnos kivételesen nem volt fals infó.

 

lehelet 121-re megjött a szép felhőtlen idő, 10 óra előtt 10 fok felett volt a hőmérséklet;) ott voltunk a szikrázó napsütésben tele várakozással, az elvonási tünetek összes feszültségével, izgatottan készülve az idei első klubos túrára, szóval jó állapotban levő motorok és motorosok gyülekeztek a kólagyárral szembeni benzinkútnál az indulás előtt másfél órával ami eléggé meglepett, mert azért voltam már ekkor ott hogy legalább a túra első pár kilométerét lejárjam, izgultam hogy a Hév híd melletti bicikliseknek-gyalogosoknak létesített utacskán három dobozzal el fogok-e férni. Amúgy a napozók átlagéletkora 50 felett volt és Ispán is eljött, pedig neki nehéz újat mutatni és még lázas is lett előző nap! A nyolc V-strom nekilendült, egyhamar letudtuk a technikás műtárgyat a HÉV Kis-Duna hídját – balra csak a bevállalósok próbálják meg - köszönjük BKV;) Több kis bal-jobb kanyar és fekvőrendőr után bevetettük magunkat a házak közé és addig navigáltam míg leértünk a parti sétányra, lépésben kerülgettük a tágra nyílt szemű gyalogosokat, 

lehelet 2

gyerekeknek persze integetés, vagy pici duda, közben gyönyörködtünk a tél vége miatt levéltelen fák ágai közt elénk táruló napsugaras Soroksári- vagy kis-Duna víztükrének csillogó látványában. Kerestük a Fancsek éttermet, de kétszer is megálltunk és egyszer se volt ott ilyen, de Szikus lefeküdt motorral együtt a fűbe az egyik horgász készségétől nem túl messze... Segítettünk talpra állni, beindult, úgyhogy mentünk pár száz métert megint a Tanösvény bejáratáig, ahol megkávéztak az arra kiéhezettek és elkezdődött a beszélgetés, főleg Szikus motorjának közelében, mert ott mindig volt valami egyengetni való;) Átvágtunk a Dunaszigetre, ott a végében csináltunk pár fotót, mentünk is tovább jókedvűen, mert tudtam hogy a nyaralók és a tököli parkerdő fái között fogunk száguldani szilárd burkolaton, de minden jónak vége van, egyszer jött a földút, letudtuk azt is és a Terasz büfé elé parkoltunk, meglestük a tutti teraszt és mentünk tovább a tököli börtön falai alatt, egészen elmentünk az Ercsi kompig az árvízvédelmi töltésen, úgyhogy a nagy Duna is meg lett látogatva. Sokadik rövid megállásunk egyre jobb kedvre derítette a társaságot, úgyhogy kicsit rá is játszottam egy-egy szebb panoráma alkalmával. Tovább Ráckeve Savoyai kastély fotó, aztán az anyósom előtt rövid megállás, széles mosoly, aztán a híres Szerb templom megtekintése kívülről (500 Ft a belépő és zárva volt délben), majd a több száz éves piacra is lehelet 3bemotoroztunk már pakoltak az árusok, innen Lórévre hajtottunk, a Zichy kápolna megtekintése az ártéren, Szikus másik oldalra is elfekszik, majd kis pihenő után Makád egy új úton, onnan meg a töltésen le egészen a Tassi zsilipig, ahol hajmeresztő mutatvány volt lejönni a lépcső-babakocsi lejáró kombó peremén egyensúlyozva, de megcsináltuk és nagyon kijárt nekünk a fínom halászlé. Ott is beszélgettünk és indultunk Dömsödre a töltésen, ott le a parti sétányra ami egészen Ráckevéig vitt, ott tankolás a túravezetőnek és irány Tököl, majd a Lakihegyi adótorony, ami felállításakor a világ legnagyobb építménye volt... Elköszöntünk folyamatosan egymástól és igazán boldogan és elégedetten tettem be a gépet a fészerbe, ekkor még nem tudtam, hogy a huzat miatt másnap lázzal ébredek és még egy hét múlva is nyomom az ágyat, de már jobban vagyok, bár a cikket még pizsamában írom betegszabadságom alatt. Megyünk még ide szerintem akkor, mikor már lehet fürödni is!

Nem volt semmi útvonal kitalálva, bár előtte jó sok infót begyűjtöttem, sőt még az igo se lett beprogramozva, fejből mentem... lehet ezért lett ennyire jó a végére?

Módosítás dátuma: 2017. december 12. kedd, 11:01