240 óra egy v-strom nyergében PDF Nyomtatás E-mail
Túra beszámolók - Túra beszámolók
Írta: Ispán   
2011. június 20. hétfő, 20:51

Teljesítettük a "240"Órás Kalandtúrát. )))

Az analógia nem véletlen. Hasonló rohanás volt,csak kibővítve a látnivalókkalNekem 5472 km -t mutatott az órám.Most már van elképzelésem Odessaról, Sevastopolról,ami kimondottan tetszett.


Éjszaka keresztülmotorozni a Békás-szoros1300 m magas csúcsán
Korrupt ukrán zsarukkal egyezkedni.
Egy hatalmas felhőszakadást , villámlást, dörgést megélni egy hegygerinc ezervalahányszáz magas részén, közvetlen utána egy zergeb@szta kunkori erdei, őmlő vízátfolyásos, patakokká duzzadó erecskék által felmosott uton ereszkedni lefelé, úgy hogy ködben vagy ,a párától nem látsz, meg az esőtől,már a plexi is fel van hajtva, mindened csurom víz, de még a szemüveg is tejszerű üvegnek néz ki....
Na akkor meg kell állni
Meg a határon is ........
Ahhoz hogy Moldávuiaba belépjünk, vártunk vagy 3 órát a határon , ráadásul a Beszarábiai terület orosz fennhatóság alatt van, ezért ott is legomboltak rólunk 55 dolcsit, hogy keresztülmehessünk
Azért érdekes volt szemtől szembe állni felfegyverzett katonákkal akik a sorompóval elzárt úton nem engednek tovább.
Kezdtük a Kárpátaljai rész megismerésével.

Ennél rosszabb úttal mint ami a Vereckei,és uzsoki hágóra felvezet életemben nem találkoztam.
Nem tudjátok elképzelni...

Végig állva ,kerülgetni a kátyúkat. Szegény drágámat igen sok sokk érte :diablo

Tavaly, a Nagymagyarország határain túrán már megismertem, de most még rosszabb volt a helyzet.
Gyurci tudna mesélni róla......
Egy sajnálatos eset miatt csúsztunk egy napot,.
Így tényleg rohanóssá vált a dolog.
A kitűzött cél a Krim félsziget keleti csücske KERC volt.
Ahogy haladtunk egyre befelé javult az út minősége,de bárhol bármikor találkozhattunk nem várt gödrökkel.
Az érdekessége a dolognak, hogy ezek a kátyúk olyanok, ha 80 km -es sebességgel megyünk rajta,akkor elég jól kisimítja a futómű az utat, de ha benézel egy nagyobbat, vagy esel ,vagy törik a felni,vagy mind a kettő. :evil:
Két dologra nagyon kell vigyázni U.-ban
A STOP táblánál minden esetben meg kell állni,és jól láthatóan a lábadat is le kell tenni.
A másik a városok,falvakban szinte mindenhol mérik a sebességet.
Kézi kamerával is dolgoznak meg autóból. A felvételt meg is mutatják.
A harmadik napra már rutinosan beálltunk egy helyi autó mögé aki jó tempót ment 100-120 és Ő tudta hol kell lassítani....ezek után nem is fizettünk többet.

Háromszor futottunk bele egyszer rossz irányba fordultunk, jogos volt. 83 km alig lakott településen..... jogos,de már szívatás kategória, a harmadik balra kanyarodó sávból egyenesen mentünk tovább.
Se tábla se felfestés...... Na ezt hiába magyaráztuk a rendőrnek ,fizettünk.... Nála volt az útlevél.
Azért elég jól alkudtunk.
Szevasztopolban megnéztünk egy tengeralattjáró kikötőt, ami a hegy gyomrába volt építve.
Ez egy fontos stratégiai hely a 2. világháborúban.
Hihetetlen melóval csinálták meg
Keleten volt az érkezési alagút ami bevezet a hegy alá és a nyugati oldalon a kijárat mint a metró az egyik csatornában az érkezők a másikon az induló U -botoknak.

Azt sajnáltuk, hogy egy igazi tengeralattjárót nem állítottak ki..Rengeteg torpedó, meg vízi akna ,mondjuk egy vezérlő pult azért nem volt semmi.
Nagyon érdekes volt a héj szerkezetet látni,hogy az óriási nyomásnak ellen tudjon állni,rács szerkezetűen volt megoldva, kívülről pedig bitumenes festékkel kenve, hogy a radar jeleket ne verje vissza a fém, ill csökkentse.

Bezzeg Göteborgban.....
Mindent ki lehetett próbálni,még nagy hasamat is sikerült keresztül tuszkolni egy kb 70 cm-es átjárón.
Ogyessa,egy nagyon hangulatos nyüzsgő "fürdő "város.
Késő délután érkeztünk, felálltunk a járdára,hogy valami szállást keressünk, (máshol nem volt hely),egy robogós egyből odajött segíteni,és elvezetett egy relatív olcsóbb hotelhez.550 hrivnya
De mi találtunk ennél is jobb ajánlatot ugyan abban a házban 550 hrivnya helyett 200 ,és még a motorok is udvaron amiket le sem zártunk
Egy esti városnézés,ami visszafelé egy horrorisztikus eltévedésbe torkollott,ti nem jegyeztük meg a szállás helyét,és gps-t sem vittünk.Itt csak ketten voltunk, mert harmadik társunk nagyon fáradt volt.
Valamikor fél kettőkor találtunk rá a helyes útra, de legalább nem hőségben ismerkedtünk a várossal.
Következő nap úgy döntöttünk,hogy elmegyünk Kercbe a félsziget legkeletibb pontjára Estére érkeztünk,és mint a túra végcélja a város kezdetén hatalmas kő betűkből kirakott obeliszknél fotózkodtunk és pózoltunk, majd mivel a garmin csupa 5 csillagos hotelt ajánlott egy taxis keresett nekünk egy jó kis helyet,és elvezetett egy jó kis helyre.Közvetlen a tengerparton.Itt is sikerült a számunkra elfogadható szintre csökkenteni az árat, majd elmentünk lepakolás után halat enni.
Na itt ért a meglepetés.....
Amennyivel olcsóbb volt a hotel, annyival drágább volt a hal :mrgreen:
Persze mert egy exkluzív zenés bárba mentünk, de jól éreztük magunkat :violin:
Másnap reggel , igazi off road szakaszra tévedve,és eltévedve küzdöttünk az "elemekkel" mire megtaláltuk a keresett objektumot.
Itt egy óriási mesterséges emlékművet és múzeumot néztünk ami (10000 azaz tízezer kiéheztetett emberből 97 maradt életben) állít emléket a második világháborúbanA múzeumban elég sok időt eltöltöttünk, mert csak csoportosan lehetett bemenni, hiába kérleltük a kisasszonyt, hogy ezért motoroztunk majd 3000 km-t hajthatatlan maradt.Délben indultunk vissza a 100 km-es nyílegyenes úton,mintha a Hortobágyon mentünk volna keresztül.Aztán észak felé fordulván másik úton ismét Odessa volt a cél. Határozottan tartottunk előző szállásunk felé, de lutri volt,mert ha kiadták már akkor mi hoppon maradtunk volna. Rutinosan gördültünk be az udvarra.Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagy pesti bérháznak a belső udvarára érkeznél.Még fák is voltak meg egy csomó parkoló kocsi. A házigazda csak annyit kért, ha legközelebb megyünk akkor telefonáljunk :lol:meg le se kellett volna húzni az ágyneműt. Lánya igen kellemes csinos csajszi volt,jól beszélt angolul. Este (éjjel) még megvitattuk, hogy merre jövünk haza.

Két variáció

1 Ukrajnán keresztül gyorsabb,és olcsóbb 1 l.benzin 250 ft

2 Moldávián,és Románián keresztül az újdonság varázsa,már ami Moldovát illeti.

Itt még egyikünk sem járt. Reggel bevásároltunk a kaját az útra, majd elindultunk a Moldáv határ felé Utolsó tankolás és a megmaradt hrivnya elköltése. A cigi pl harmad árban van mint otthon,és nagyon finom csokijuk van. Megérkezve a határhoz ért az első meglepetés. Nem tudtuk,hogy ez még nem a Moldáv határ, hanem egyedül az oroszok által támogatott Dnyeszteren Túli Köztársaság.Ez a Beszarábiai rész ami mindig okozott egy kis fejtörést a térségben. Ha jól tudom 2004-ben önállósította magát és kikiáltotta a függetlenségét,de az oroszokon kívül senki nem ismeri el. Utólag rájöttünk hogy a határőr jó fej srác jót akart azzal hogy másik átkelőhöz küldött,igaz nagy kerülővel,de mi értetlenkedve csak hajtogattuk,hogy _Kisinyov, bazdmeg nemérted????? :? Mi még mindig nem tudtuk hogy ez nem Moldávia, de mivel mindenféleképpen Kisinyovot látni akartuk, (hogy minek?) Ő értette,és mondta is ....Kisinyov??? akkor 50+ 5 dolcsi fejenként és motoronként. Azt hittük hogy ez zsebre megy így hát jó magyar,és arab szokás szerint kezdtünk alkudni.A csávókám meg röhögött rajtunk és mondogatta hogy ez offichel price. Két óra múlva sikeresen át is haladtunk Transsinitrán. Hatalmas síkság, mintha a szabolcsi almaültetvényen és barackoson mennénk keresztül. Itt ott egy út zár géppisztolyos katonák kis tankkal megerősített sorompóval biztosított csoportjaiba bukkanunk. Finom mozdulataikból megértjük hogy erre nincs tovább......40 km-nél nem jöttünk többet,és már itt is az igazi Moldáv határ. Itt a vámos még figyelmeztet, hogy csak 2 dobozzal vihetek a Camel-ből, de továbbenged a két karton ellenére. Igaz az máshol volt. No és akkor elérkeztünk Kisinyovba.... Nem tudom ,hogy miért voltunk oda annyira, valószínű hogy ezt az egy városnevet tudtuk. Keresztül is mentünk rajta annak rendje és módja szerint néha kicsit eltévedve,de legalább újdonságokat felfedezve.

Biztos lett volna sok érdekes látnivaló Moldovában is, de amikor az ember már hazafelé tart, meg az idő is szorít könnyen mondunk le dolgokról.

A román határátkelés meglepően gyorsan és kulturáltan ment.
Abszolúte érződött az EU hatása.
Időben nem álltunk valami jól,és ahogy mentünk nyugat felé a lemenő nap mint egy hatalmas reflektor világított a képünkbe.
Azt elfelejtettem, hogy Kisinyovban vennem kellett olajat utána önteni mert bizony leesett az alsó csíkig,és nem akartam kockáztatni.
Ennek örömére volt egy csodálatos szakasz, ahol mindannyian megfickóskodva küldtük meg a vasakat.
Nagyon jó minőségi úton hosszú elnyújtott kanyarokkal tűzdelt egyenesek váltogatták egymást.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek GPS szerint 172 km/o-val hasítottam a levegőt.
Bizony azért itt már beszitált a feldobozolt motor, nem is kínoztam tovább.
A román határ után szintén egy nagyon jó úton közelítettünk Erdély felé.
A Negresti templom gyönyörű díszkivilágításban pompázott,de hamar ránk sötétedett.
Innen megint azt a taktikát választottuk, hogy beálltunk egy számunkra megfelelő tempót menő autó után,és góóóóó!
Mivel nagyon frissnek éreztem magam, meg ugye a DL-nek jó a lámpája is én mentem előre.
Többször voltam már ezen a szakaszon, de mindig nappal.
A Békás -szoros előtt egy rövid pihenő,és nekiindultunk az 1270 méter magas szerpentinnek.
Hihetetlen jó tempót mentünk felfelé,kanyar kanyar hátán,ráadásul az út is igen rossz volt.
Barátaim meg is jegyezték egymás közt...


Na nézd meg majd holnap..... amikor lát. :roll: :......hogy fogja kerülgetni a gödröket..... :?:
Fent a csúcson megálltunk egy kicsit,és hallgattuk a csöndet,és néztük a sötétséget.!!!!!
Tényleg fantasztikus érzés,próbáljátok ki.
Lefelé kicsit visszafogottabban ereszkedtünk,majd begurultunk a Lázár panzióba Gyergyószentmiklóson.Éjjel egy órakor.Nem semmi volt az éjszakai szerpentin.
Most hogy leírtam kicsit elbizonytalanodtam..... valami Gyergyó az biztos.Gheorgheni
Egy két sör elfogyasztása után tértünk nyugovóra.
A szállás (nagyon korrekt) 3 főre 6sörrelvalami36 euró volt kártyával lehetett fizetni.
Másnapra már csak egy laza kb 700 km maradt,és Kolozsvárt Nagyváradot útbaejtve,a határon elbúcsúzva,(én nem pályáztam) este nyolcra érkeztem haza.
Valami dugulásom, vagy rossz minőségű benzin miatt 5000 ford fölé nem ment a motor.
Ez csak akkor volt probléma ha valamit előztem,pl egy kamiont,és a háromnegyed részétöl vissza kellett állnom mögé mert nem tudtam befejezni az előzést.
Csávókám nézett is rendesen mikor harmadszor játszottam el a visszamenős technikát. :evil:
Összességében nagyon sok mindent láttunk,de egy kicsit (kicsit?)nagyon rohanós volt,de hát ennyi idő állt rendelkezésre.
5476 km -rel a fenekemben értem haza.

Köszönöm hogy elolvastátok!

Módosítás dátuma: 2017. november 27. hétfő, 14:44