MOTOROSTÚRA TRANSZBAN

  Még télen vetődött fel Immoék részéről a gondolat, hogy négy év után ismét látogassunk el Erdélyországba. Mivel annak idején a Transzfogaras kimaradt a túrából így természetesen bennünket sem kellett nagyon győzködni.   A túra ilyen előzmények után nem i...

Tavaszi lehelet túra műtárgyakon keresztül!

A műtárgy fogalma: „mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotás...

Kakucsring, 2014.06.06 az új Suzuki V-Strom 1000-es teszt.

A Magyar Suzuki Zrt. adott lehetőséget a klub tagjai részére, hogy kipróbálhassuk az új V-Strom 1000-est. Nem mindennapi körülmények között, hiszen a teszt helyszíne a Kakucsringvolt. Ráadásul nem csak a ringen.

Kakucsring, 2014.06.06 az új Suzuki V-Strom 1000-es teszt.

A Magyar Suzuki Zrt. adott lehetőséget a klub tagjai részére, hogy kipróbálhassuk az új V-Strom 1000-est. Nem mindennapi körülmények között, hiszen a teszt helyszíne a Kakucsringvolt. Ráadásul nem csak a ringen.

Mohács-Isztria 2014 május

Halihó! Az elmúlt héten szombaton indultunk Horvátországba. Kihasználtuk az évadnyitó helyszínét és az első napot és éjszakát Mohácson töltöttük. Csak egy órát motoroztunk esőben, de ez is elég volt hozzá, hogy a papírkutyák falkájához csatlakozzunk és autóval köves...

időjárás

klubhírek

Isten hozott a VSCH honlapján!
MOTOROSTÚRA TRANSZBAN
Írta: Rózsavölgyi Edvin   
2017. július 10. hétfő, 09:50

 

Még télen vetődött fel Immoék részéről a gondolat, hogy négy év után ismét látogassunk el Erdélyországba. Mivel annak idején a Transzfogaras kimaradt a túrából így természetesen bennünket sem kellett nagyon győzködni.

 

A túra ilyen előzmények után nem is lehetett más, mint TRANSZ MOTOROSTÚRA, azaz transzban a Fogarason, ha ott leszel transzban leszel!

 

Össze is állítottam gyorsan egy erdélyi túrát az ismert célpontokról, köztük természetesen a Transzfogarassal, majd lefoglaltuk a szállásokat és izgatottan vártuk a július elejét.

Aztán úgy hozta a sors, hogy Immoéknak egészségügyi okok miatt mégsem jön össze a túra, ezért egy gyors kör-üzit küldtem néhány clubbos házaspárnak és néhány clubbon kívüli motoros barátnak, de sajnos senkinek sem volt már alkalmas az időpont annak közelsége miatt, így lemondtuk a szállásokat és töröltük a túrát.

Ezután egy hétig azt hallgathattam az asszonytól, hogy akkor most mégsem megyünk a Fogarasra, pedig annyira akartál menni?! Miért nem megyünk el csak mi ketten? Egész tavasszal egyedül motoroztál nélkülem!

Végül, hogy véget vessek az agymosásnak, készítettem egy rövidebb, négy éjszakás erdélyi guriga tervet, majd lefoglaltam a szállásokat.

A túra részleteit megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel, remélem, találtok benne hasznos információkat is!

 

(2017. július 01. szombat) 0. nap (169 km 1 óra 50 perc)

 

Szombaton délután elindultunk otthonról Szegedre, hogy felkészüljünk az időugrásra (+1 óra). Este felvettük a pole pozíciót a Tisza partján, a Maros torkolatánál. Jól bevacsoráztunk a Kiskőrössy Halászcsárdában, ahol ismét megállapítottuk, hogy igen finom a hírős szegedi haltepertő, majd eltettük magunkat másnapra.

 

(2017. július 02. vasárnap) 1. nap (384 km 6 óra 35 perc)

 

https://goo.gl/maps/pYLw51FFRwM2

Vasárnap reggel a kiszombori határátkelőhelyen senki sem akart rajtunk kívül átkelni, így másodpercek alatt végrehajtottuk az időugrást.

Resicabányáig igen jól haladtunk. Itt viszont egy kis zavar támadt az erőben, ugyanis az eredeti tervem szerint egyszerűen csak áthajtottunk volna a városon útban a Bigar vízeséshez, de a meglepően nagy település girbegurbán vezetett és elágazó főútvonalai zavarba hoztak. Nem voltam benne biztos, hogy jó irányba haladok, miközben groteszk látványként megcsodáltuk a tízemeletes panelok között 20 méter magasságban elvezetett csilléket, kiadtam Zümonak a parancsot, hogy vigyen ki innen Orsova felé. Ő Garminhoz méltóan természetesen egy szuper kacskaringós hegyi útra vitt! 20 kilométer után Ferencfalván már kezdtem gyanút fogni, ezért megálltunk ebédelni és térképet böngészni, majd visszafordultunk Resicabánya felé, hogy Krassóvár felé támadjuk a Bigarvízesést, ez Zümonak sem volt ellenére, mert ezt egy szintén parádésan döntögetős úton tehettük.

A Bigarhoz érve elhűlve tapasztaltuk, hogy vasárnap lévén kismillió kocsi parkol a vízesés előtti kialakított, zsibvásárral egybekötött parkolónál, így meg sem próbáltam leparkolni, inkább elgurultam a vízeséshez, ahol egy fiatal rendőrjárőr posztolt, hogy megakadályozzák az autók szabálytalan parkolását. A megállni tilos tábla ellenére az útpadkán viszont parkolt egy moci így én is megálltam és angolul félénken megkérdeztem a rendőröket: Leparkolhatok itt? Az egyik fiatal rendőr rábólintott. Leparkoltunk és elkezdtünk lekászálódni a motorról, közben az egyik rendőr elindult felénk. Mondom, az asszonynak, azt hiszem behúztak a csőbe, mindjárt kapjuk a büntit. A rendőr azonban nem csekket hozott, hanem egy elakadásjelző háromszöget és letette mögénk, majd cinkosan ránk kacsintott! Mi meg hálásan visszamosolyogtunk a legalizált tilosban parkolásért!

image002

Süt a képről a turpisság, olyan nincs, hogy egy Suzuki lerobban!

Ilyen készséges fegyveres „őrség” mellett már bátran otthagytuk a sisakokat, tanktáskát, gps-t a motoron és elsétáltunk a vízeséshez. Azt nem tudom, hogy miért tartják Románia legszebb vízesésének, de azt el kell ismernem, hogy tényleg szép és meglepően nyugtató nézni, szinte éreztem, hogy a testemet átjárja a Zen!

Természetesen egy törvényen kívüli vagány motoroshoz illően, fittyet hányva a szabályokra átmásztam a kordonon és közvetlen közelről is gyönyörködtem a látványban.

image004

A vagány és a Bigar vízesés

 

image006

Szinte sugároz belőle a nyugalom

 

Innét Orsova felé folytattuk utunkat, ahol elértük a Dunát. Orsovát elhagyva, felváltva hol csöpögött az eső, hol sütött a nap, de már nem számított, hisz megérkeztünk a Duna partján épült úszómedencés szállásunkra, ahonnan pazar kilátás nyílt a Kazán szorosra.

 

 image008

Kazán szoros

 

Én eső ide, vagy oda azonnal a medencébe vetettem magam és csak hosszas unszolásra a vacsora miatt jöttem ki.

 

 image010

A nagy fehér bálna és a kazán szoros

 

Este vacsinál a ventusky-t böngészve szomorúan láttuk, hogy másnapra az ország közepére jelentős esőt jósolnak.

 

 image012

Szakad az eső a szorosban, ezért nem látszik belőle semmi

 

Azonban erre a részre nem írnak sok esőt, így úgy döntöttünk, hogy bejárjuk a Kazánszoros román és szerb oldalát is, egészen Galambóc váráig elmotorozunk.

 

(2017. július 03. hétfő) 2. nap (493 km 8 óra 35 perc)

 

https://goo.gl/maps/ief3bwvVxQx

 

Másnap így is tettünk, kezdésnek megcsodáltuk a Román oldalon sziklából kifaragott Decebal király fejét.

 

image014 

Decebal Rex

Majd tovább motorozva a Kis és Nagy Kazánszorost is megnéztük.

 

image016 

Kazán szoros

 

Végül visszafordultunk és az orsovai öböl partján felvettük az esőruhát, majd megcéloztuk az erőműnél lévő határátkelőhelyet. Az új Orsovát 1966–74-ben építették fel, miután a Kazánszorosok hajózhatósága érdekében a régi várost elárasztották (a vaskapuval 30 métert megemelt) Dunával. A régi város épületei azóta is ott nyugszanak az öböl alján.

 

image018 

Orsovai öböl, háttérben víz alatt, víz felett Orsova

 

A ködös, esős Albionnak látszó Orsovától közel 20 km-re található Vaskapu erőműnél már leszakadt az ég, így csurom vizesen soroltunk be a határátkelőhöz.

Itt láttam, hogy 5-6 autóval előttünk két motorost éppen beléptetnek a határőrök, de nem mertem a záróvonalon a sort kikerülve előre gurulni, mert tartottam tőle, hogy visszazavarnak, illetve a veszteglő autósok is rossznéven veszik, így maradtunk a nyílt ég alatt a szakadó esőben.

Szerencsére nem kellett sokáig áznunk, mert a vámos felemelte a karját és intett, hogy kerüljem ki a sort és guruljak oda hozzá. A két francia motorossal éppen végeztek, akik végre felszabadultan indultak tovább. Itt már fedél alatt voltunk, vizes, csöpögő karral nyújtottam az útleveleket és elkezdtem a sisakot is levenni, de intett, hogy hagyjam a fejemen, közben mélyen a szemembe nézett, elkérte a motor iratait is, majd elment a fülkébe leellenőrizni. Egy órának tűnő 5 perc után végül kijött és unott képpel tovább engedett. Az asszony halkan elégedetlenkedett a sisakban, hogy vajon mi tarthatott ennyi ideig?!

Még nem tudja, hogy ifjú padawanként egy kicsit tovább kell szugerálnom, mint Obi Wan Kenobinak, hogy „Nem ezek azok a droidok, amiket keresnek. Tovább mehetnek!”

Átcsapattunk a gáton amin egyébként egyes részeken 10 centis víz állt az eső miatt, amit meg én nem értettem, hát, ha valahol, akkor itt van hova levezetni a csapadék vizet, nem tudom miért nem sikerül ez nekik.

A túl oldalon a szerbek már kicsit rugalmasabbak voltak, nem cécóztak sokat, egy pecsét az útlevélbe és sisak levétel nélkül már folytathattuk a wellnes fürdőzést a nemzeti park területén a Kazán szorost csodálva.

 image020

Kazán szoros Szerbia felöl, az öböl amire mutatok rejti Decebal rex szikla szobrát

 

Végül elértünk Galambóc váráig, ami számomra igen nagy csalódás volt! Nem azt a látványt kaptam, amire a netre feltett képek után számítottam. Egy körbekerített, felállványozott várat találtunk. Az sem fedi a valóságot, hogy átvezették rajta az utat! Mögötte fúrtak egy alagutat, amin keresztül halad az út, de ennek köze sincs a várhoz.

 

 image022

Galambóc vára

 

A csalódáson hamar túltettük magunkat, visszafordultunk, hogy a nemzeti parkon ismét áthajtva minél előbb elérjük a vaskaput. A szerb oldali kötelező pofavizit után áthajtottunk a sivár monumentális betongáton Romániába, ahol szúrós szemmel ismét megcsodálták tökéletes arcvonásaimat az útlevelemben, majd utunkra bocsájtottak.

 

 image024

A vaskapu vizierőmű tetején

 

Az eső közben gyengült, de még nem adta fel. Mi folytattuk a túratervünket, így megcéloztuk az egykori Monarchia valamikori legszebb fürdővárosát, Herkulesfürdőt. Itt kihagytuk a szocreál részt, helyette a nagyon érdekes és szívszorító, régi Monarchiai városrészen hajtottunk keresztül. Szomorú volt látni az enyészetnek átadott egykori gyönyörű épületeket.

 

 image026

Herkulesfürdő

 

Herkulesfürdőtől Arámabánya felé vettük az irányt a 67D jelű úton és le sem jöttünk róla Zsilvásárhelyig, innét a 665-ös úton Crasna érintésével megcéloztuk Novacit, ahonnan a híres 67C számú Transzalpina út kezd emelkedni és kanyarogni.

A Transzalpina, amelyet a Királyok útjának is neveznek, 148 km hosszú, 1935-ben lett járható, amikor II. Károly király utasítására lekövezték az addig erdei utat, Olténiát és Erdélyt köti össze a Gorj megyei Novaci és a Fehér megyei Szászsebes között.

Az eső már csak szemerkélt, de viharosan kezdett szürkülni, ráadásul felfelé haladva láttuk, hogy ködbe burkolózott a hegy. Itt egy kicsit szaporább lett a pulzusom, mert nem szerettem volna a ködben egy kanyart elnézni és leszaladni az útról a sötétben, a vizes meredek hegyen. Még működött a kommunikáció, így megkérdeztem az asszonyt: Látod mi vár ránk előttünk fenn?! Mire ő: Nézni sem bírom! Most mi lesz?! Mire én: Semmi gond! Majd lassabban megyek és felnyomom a lámpákat. Ezt követően lekapcsolt a kommunikációm, így szerencsére már nem halhatta a párom a káromkodásomat, mikor felkacsoltam a kiegészítő fényeket, majd ugyanolyan gyorsan le, ugyanis semmit sem láttam, csak egy fehér falat. Lépésben haladva épp azon morfondíroztam, hogy visszafordulok, mert ez így nagyon veszélyes, mikor egyszer csak ritkulni kezdett a köd, ami nem is köd volt, hanem felhő! A felhő fölé kerülve tökéletes látási viszonyok között haladhattunk tovább, leszámítva, hogy sötétedett.

Aki velem volt az éjszakai ország kerülő szakasznál az tudja, hogy a sötét nem akadály a kiegészítő lámpáimmal, így húztam is neki amennyire csak lehetett, hogy minél előbb az 1600 méter magasan fekvő Râncára érjünk, közben néztem a műszerfalon, hogy milyen látványosan csökken a hőmérséklet, végül 11 Celsius foknál elértük Ráncát.

 

Az éjszakai szállásunk pazar volt, három csillagos szálloda ellenére olcsóbb volt, mint egy panzió, csodás kilátással minőségi berendezéssel, halk zenével, a folyosókat körbelengő finom illataromával, lekövezett parkolóval! Aki Ráncán szállt már meg tudja, hogy milyen nagydolog a vízszintes, szilárd útburkolatú parkoló! Meg is érdemli, hogy kiírjam a nevét Taverna Olteanului. Ráadásul az éttermében végre szemtől szembe találkozhattam egy macival!

 

image028 

Kilátás este a szobánkból

 

image030 

Nincs baj! A lecsót szereti, abból is csak a tojásosat!

 

image032 

Kilátás reggel a szobánkból

 

(2017. július 04. kedd) 3. nap (kb.: 450 km 8 óra 45 perc)

 

https://goo.gl/maps/o4sjkchqeHv

 

Másnap tökéletes időben szikrázó napsütésben, de 9 Celsius fokban folytattuk a Páring-hegységet átszelő Transzalpina felfedezését. Jó döntés volt hétköznapra időzíteni ezt a szakaszt, mert szinte csak a miénk volt a hegy! Négy évvel ezelőtt hétvégén jártunk erre, akkor rendkívül nagy gépjárműforgalommal szembesültünk.

 

 image034

Transzalpina

 

image036 

Csak a miénk a hegy

 

Már kezdtük azt hinni, hogy senki sem jár rajtunk kívül a hegyen, mikor végre a 2145 méter magasságban lévő félig felhőbe burkolózó Urdele hágó előtt, ami Románia legmagasabb aszfaltozott útja (103 méterrel fekszik magasabban, mint a Transzfogaras legmagasabb pontja) összefutottunk több motoros csapattal, akik a helyi zsibvásárnál vásároltak és kajáltak.

 

image038 

Végre összefutottunk több, szemből érkező csapattal

 

Itt vettünk Transzalpina matricát egy magyarul jól beszélő nénitől, amit azon nyomban fel is ragasztottam a dobozomra, ezt látva a lengyel, német és cseh motorosok odajöttek és megkérdezték, hogy hol vettük, mert ők csak a hűtő mágneseket látták, amit nem is csodálok, hisz én is egy eldugott kartondobozból halásztam ki, nem volt kipakolva. Így hát odakísértem őket a nénihez, aki aznap igencsak jó boltot csinált, szerintem most eshetett le neki, hogy a motorosok a matricára gerjednek.

 

A Transzalpináról a 7A útra kanyarodtunk elhaladtunk a Vidra tó mellett. Apropó, ha valaki szeretne egy közös fotót a Vidra tóval, akkor azt a tó legelején tegye meg, mert később a tó melletti fenyves erdő ezt nem teszi lehetővé!

Kicsit később áthajtottunk a Lotru patakot felduzzasztó mini hoovergáton a Malaia tónál, majd a másik oldalon lefutó szerpentin alján meg is csodáltuk a méreteit. Ilyen völgyelzáró gátat egyébként igen sokat láttunk utunk során, zömében vízmegtartás céljából építik, erőművet csak elvétve építenek bele.

 

 image040

Völgyzáró gát a Malaia tónál

 

Innét a 7-es, később a 1-es (E68) útra tértünk át, amiről Kercisora felé elkanyarodtunk. Itt haladva már előttünk tornyosult a Fogaras havasok hófedte csúcsai.

 

 image042

Fogarasi havasok

 

A 7C út, azaz a Transzfogaras út, a Fogarasi-havasok központi részén keresztül észak-déli irányban köti össze Kercisorát Árgyasudvarhely településsel. A 90 km hosszú utat 1970-ben kezdték el építeni, és 1974-ben fejezték be, 2042 m magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van.

Eddig csak neten olvastam beszámolókat a Transzfogarasról, illetve mások véleményét hallottam róla, ami igencsak vegyes volt, kapott hideget, meleget szegény út, így én is fenntartásokkal közelítettem felé, szerencsére nagyon pozitívan csalódtam! Csekély forgalom mellett az út, a táj, az elénk táruló látvány csodálatos volt!

Az előző napi esőnek köszönhetően mindenhol vízesések fogadtak, és még a hófal is megvárt!

 

 image044

Transzfogaras látkép

 

 image046

Vízesés kilátással

 

 image048

Vízesés és hóval

 

 image050

Birkanyáj

 

 image052

Vízesés

 

image054 

Hófal

 

 image056

Felvettem egy alkalmi stoppos hómunkást, aki Nordkappra szeretett volna eljutni, sajnos erre egy kicsit még várnia kell velem.

 

 image058

… és megint csak birkanyáj

 

Lemotoroztunk egészen a Vidraru-tó gátjáig, majd vissza át a Fogarason. Végül fájó szívvel, de elindulunk Torockóra, az éjszakai szállásunkra.

 

 image060

A Vidraru-tó gátja

 

Már későre járt, ezért Zümonak kiadtam a parancsot: irány Torockó. Ezt természetesen így ebben a formában nem tehettem meg, így románul próbáltam beírni, hogy Rimetea, de a Garmin térképe ezen a néven nem ismeri, ez a probléma már felvetődött a Húsvéti Pádis kirándulásnál, így Remetea néven próbálkoztam, amit egyből fel is kínált, láttam, hogy Alba megyében van, de a biztonság kedvéért teljes térképnézetre váltottam, ahol láttam, hogy Gyulafehérvár felett található Remetea, mint célpont. Így megnyugodva a lovak közé csaptam. Időnyerés céljából Szebennél felmentünk az autópályára, majd Sebesnél le. Már a számban éreztem a jó kis erdélyi vacsora ízeit, de Gyulafehérvár utáni alsórendű utakon száguldozva csak nem akart a Torockói táj elénk tárulni, miközben a Zümo szerint hamarosan megérkezünk. Végül egy traktorostól kértem segítséget, aki viszont a Torockó nevet nem ismerte, csak a Rimeteát, volt nála okostelefon (modernvilág) és mutatta a térképen, hogy Rimetea nem Remetea, amire én is rájöttem, ezért is kértem útbaigazítást tőle, sajnos eredménytelenül.

Ezért ismét csak a térképböngészés maradt, láttam, hogy Nagyenyedig vissza kell menni a főútra, így azt jelöltem ki célpontnak, ami átlósan is 65 kilométerre volt alsórendű utakon és onnan még egy húszas Torockó. A jó büdösfr….ba morogtam, már megint esteledik és a szállás még sehol, Rossit megszégyenítve döntögettem a hullámos útfelületen, ismét gyereknek érezhettem magam, aki a vidámparki hullámvasúton utazik. A páromnak valami rejtélyes oknál fogva nem voltak ilyen képzet társításai, ő igen csak nehezen tűrte a nap végén a szürkületben, a lábtartókarcolós, hullámzást.

22 óra magasságában értünk Nagyegyedre, kiguvadt szemmel néztem hol lesz a Toróckói elágazás, mikor bejövő hívásom volt, de a kommunikáció ekkor már lepihent aludni, túlságosan kimerült a hosszú nap után, így gyorsan az útszélére húzódtam és elővettem a tanktáskából a telcsit, de természetesen mire mindez sikerült és a sisakot is levettem, már megszakadt a hívás. Szerencsébe nem ismeretlen szám volt, hanem egy román telefonszám, azonnal izgatottan visszahívtam. A szállásadóm vette fel, aki azután érdeklődött megyünk-e ma hozzájuk. Sűrű elnézések közepette elmondtam, hogy eltévedtünk, de már nem vagyunk messze, hamarosan ott leszünk. Rendben, akkor melegítik a vacsorát mondta a hölgy, ez a mondat olyan elementáris erővel hatott rám, hogy fáradt testem felélénkült, elmém kitisztult, így párszáz méter múlva egyből felismertem azt az útelágazást, ahol négy évvel ezelőtt Torockó felé elkanyarodtunk. Természetesen nem Rimetea, vagy Torockó szerepelt az útjelző táblán, hanem Buru, de a felajzott állapotomban a sas látását meghazudtoló szemeimmel ekkor kiszúrtam egy kisebb táblát, amire már ki volt írva, mindkét név. Ez négy éve még nem volt itt, ugyanis pont itt tanácskoztunk, hogy most merre. De tábla ide, tábla oda, nekem már semmi sem számított, fel voltam spannolva a hamarosan bekövetkező meleg kulináris élvezetek ígéretére, így az elágazást követő nagyenyedi pocsék útszakasz sem állhatott utunkba, sőt ismerősként köszöntöttem, hisz négy évvel ezelőtt is ugyanilyen rossz volt itt az út.

Nagyenyedet elhagyva a kiegészítő lámpáim fényeivel telibe vert úton száguldoztam az örömmámortól megbokrosodott paripám hátán egészen a piactéren megbúvó szállásunkig. Itt a szállásadónk már készségesen nyitotta is a kaput, közben megjegyezte, hogy ezek szerint tényleg nem is voltunk már olyan messze. Szerényen elmosolyodtam és meghagytam őt ebben a tévhitben, jobb ez így, nem kell mindent, mindenkinek tudni! A mocit megsimogattam mielőtt lemálháztam volna, a mai napi etap után igazán megérdemli ezt a kis törődést!

Szolgálati közlemény Garmin tulajdonosoknak! Torockó neve a Garmin térképben Rámetea! A szállásadónk szerint nagy ritkán a román néha sátoros ékezetű „a” betűvel is írja, de senki sem használja. Nos a Garmin, igen!

A szállásadóinktól megtudtam, hogy a Rimetea/Torockó útjelző táblát Nagyenyeden a magyar alpolgármester rakatta ki, igaz, hogy kisebb méretben, igaz, hogy alacsonyabban, de ott van. Köszönet neki a többi utazó nevében is!

Rég esett olyan jól a grízleves, majd a töltött káposzta, mint akkor este ott, az édességként felszolgált kalácsot már nem is akartuk megenni, de annyira finom és omlós volt, hogy nem bírtuk otthagyni. Ezután lefeküdtünk, majd filmszakadás következett.

 

(2017. július 05. szerda) 4. nap (kb.: 541 km 8 óra 29 perc)

 

https://goo.gl/maps/JhAQYzVc5FN2

 

Másnap a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében lévő Torockót elhagyva az Aranyosi patak völgyében haladtunk, majd Fehérvölgynél az 1320 m magasságban lévő Medve hágón keresztül átkelünk az Erdélyi-Szigethegység legnagyobb vonulatán, a Gyalui havasokon.

 

 image062

Útszéli pihenő vizimalommal a hágón

 

 image064

Kicsapott lovak az útmentén Kolozs és Fehér megye határán a hágón

 

A hágon medve helyett csak szabadon legelésző lovakkal és tehenekkel találkoztunk, a forgalom itt is nagyon gyér volt. Még tervben volt a Havasrekettyei Menyasszony fátyla vízesés megtekintése, de annyi vízesést láttunk a túra során, hogy ehhez már nem igazán volt kedvünk, így végül Erdély kapujának, Királyhágónak az érintésével haladtunk Nagyvárad felé, innét pedig az Ártándi határátkelőhöz. Ártándnál visszatértünk Magyarországra. Itt véget is ért ez a felejthetetlen Erdélyi kaland.

Háztól házig 2.400 kilométer tettünk meg, minden reggel és este meleget ettünk, ehhez ragaszkodtam, hogy a szervezetünk bírja a strapát. Hozzávetőlegesen óránként megálltunk egy kicsit pihenni, minden településen, ha csak tehettük felváltva kiálltunk a nyeregben és 2-300 kilométerenként teletankoltuk a paripát.

Módosítás dátuma: 2017. július 10. hétfő, 13:10
 
Tavaszi lehelet túra műtárgyakon keresztül!
Írta: Alfi   
2015. március 27. péntek, 15:33

A műtárgy fogalma: „mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások)."

Nem temetném a motoros újságírást, mert rengeteg élményt köszönhetek a toll- és gázmarkolat-forgatóknak, nekem Mező Jani túraleírásai a kedvenceim – Szlovákia almáskertje I. – II. még ETZ-vel két személlyel megvolt két külön hétvégén vagy tízen valahány évvel ezelőtt -, és idén januárban olvastam a nyári Árpád vezér szigete túráját ami annyira megtetszett hogy el is határoztam tavasszal a nyomába eredünk. Kmenyus tavaly csinálta először a tavaszi lehellet túrát és idén javasolta hogy én szervezzem meg, úgyhogy kitűztem a boldogság napja utáni szombatot, mert hiába volt még addig két hónap de az időjárás előrejelzés nem írt tartósan 10 fokot előtte, ami sajnos kivételesen nem volt fals infó.

Módosítás dátuma: 2015. április 01. szerda, 12:41
Bővebben...
 
Mohács-Isztria 2014 május
Írta: Szíjártó Zoltán   
2014. november 14. péntek, 11:33
Halihó!

Az elmúlt héten szombaton indultunk Horvátországba. Kihasználtuk az évadnyitó helyszínét és az első napot és éjszakát Mohácson töltöttük. Csak egy órát motoroztunk esőben, de ez is elég volt hozzá, hogy a papírkutyák falkájához csatlakozzunk és autóval kövessük a rövid túra motorosait.
Módosítás dátuma: 2014. november 14. péntek, 14:24
Bővebben...
 
Kakucsring, 2014.06.06 az új Suzuki V-Strom 1000-es teszt.
Írta: Szíjártó Zoltán   
2014. november 14. péntek, 13:50

A Magyar Suzuki Zrt. adott lehetőséget a klub tagjai részére, hogy kipróbálhassuk az új V-Strom 1000-est. Nem mindennapi körülmények között, hiszen a teszt helyszíne a Kakucsringvolt. Ráadásul nem csak a ringen.
P1070809.JPG
Módosítás dátuma: 2014. november 17. hétfő, 15:12
Bővebben...
 
Marokkó 2012 - A kezdetek
Írta: MyCo   
2012. november 08. csütörtök, 10:34
Vonzódásom Marokkó iránt ennek a Yamaha reklámfotónak a kapcsán erősödött fel még 2003-ban.
Módosítás dátuma: 2012. november 08. csütörtök, 10:37
Bővebben...
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 8

IE6 - Figyelmeztetés

Ha az oldalt Internet Explorer 6 böngészővel keresed fel, akkor néhány beépített funkciót nem tudsz majd élvezni.

Használd inkább ezt:

Oldalainkat 9 vendég és 4 tag böngészi